Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám
vétség szabályai oedig a ''"első szervezeti életet irányítják és megmutatják, hogy merre és meddig. Harmadik pontként a vallást emlitem, ami az egyik igen fontos része a cserkészéletnek, mert a lélek itt kan tisztulást, erőt és buzdítást a becsületes, jó munka elvégzéséhez. ^ Sokan nem lehetnek részesei a cserkészet belső életének, de legalább csak egyszer lehetnének tanúi az egy-egy tábortűzi játékokat követő, közös misédnek S Csak egyszer lehetnél ott, tapasztalnád, hogy soha olyan ^közel magadhoz még nem érezted az Istent, Kénzelj el egy tisztást, erdővel körülvéve, benne többszáz cserkész fiú és lány. Majd^az éj sötétjében a csillagok és a hold fényénél, világitó elemlámpák segítsége mellett felzendül a "Kezdődik az ének, az Ur fölségének." Vagy ha részesülhetnél az áldozásban a mise alatt, amit a csillagok is boldog ragyogással kisérnek. Hallanád a tábori pap hivó,^ biztató szavait, a szép egyházi énekeket, s magad is azt^mondanád, hogy egyedül ez az a hely, ez az a szövetség, amelyik képes megtartani és célokkal útra inditani a magyart. A tábortűz és annak eseményei azok, amiket még meg kell említeni, és egy külön fejezetben megpróbálom leirni. Mondom próbálom, mert azt valójában látni kell. Ott kell lenni, csakis akkor lehet megérteni, hogy néhány nan alatt mi mindent el lehet érni a gyermekekkel, a gyermeki'lelkülettel és megértéssel rendelkező vezető felnőtteknek. Kb. másfél órán keresztül népdalok, játékok, óka-mókák váltogatják egymást. Balladák dalban, majd a vásári kiáltó sorjában elmondja a véget nem érő jelenetek mondanivalóját. Mig a másik altábor tagjai felkészülnek a szereplésre, addig a tábortűz körül ülők dalt dal után énekelnek, majda leleményes őrsvezető lányok kerülnek sorra, kik csajkából rádiót képeznek, s a tábortűz mellett felállított sátor falára akasztják fel. A két lány azon vitatkozik, hogy milyen adóállomás műsorát hallgassák. Az egyik ezt az adót, a másik amazt kedveli. Közben a sátorban elrejtett kb. tiz lány adja a műsort. A két vitázó lány tekeri ide, tekeri oda a rögtönzött rádió gombját, de akárhova csavarják is, mindenütt ők hallhatók. Természetesen más-más témával kapcsolatban. Itt kerülnek sorra a táborvezetők nagyjai is dalban kifigurázva. Többek között ^Bodnár/ Gáborbát olyanképpen éneklik ki, hogy "Én vagyok a kunsági fi, • nekem nem parancsol senki." Mindezeken jókat derülünk. Kitettek magukért az almafák alatt táborozó történelemből érettségizők is, egy zsák almával, amit a vezetőjük ajándékba adott Ádám atyának, mondváns "Mi azt tanultuk a történelemből, hogy hajdanában a nép tizeddel adózott és magunk is ezt a nemes gesztust szeretnénk utánozni." Á- dám atya nem is lenne a mi igazi tábori papunk, ha talpraesetten a kedves és jelképes ajándék átvétele után" a tisztjelöltek felé fordulva nem igy szólna? "Köszönettel átveszem, de mert a papok mindig nagylelkű adakozók voltak, igy hát az adót ezennel átadom a szegény, éhező tisztjelölteknek." Mindenkinek nagyon tetszik a szén gesztus, még a tiszt jelölteknek is, mig meg nem kóstolják a fanyar, savanyu vadalmát. -- Bemutatják még, saját készítésű' seprűn, furulyaszóra seprűtáncukat a^fiu őrsvezető jelöltek, majd két cserkész fiú bemutat egy huszártáncot. Sorra kerül még: két indiánnak öltözött cserkész, akik a sivatagban barangolva esőért, szélért, de főleg magyar tudásért imádkoznak. Vannak ott még remekbe szabott ausztrál cserkész kenguru, hosszunyaku zsiráf, nagyfülü elefántok és még annyiminden. Ilyen remek tábortűzi játékokat reggelig is elnéznénk/ de mert^minden^menetrendszerű, a műsorvezető rövid, 'de nagyon megkapó beszédben kéri cserkész testvéreit, vessenekmég egy búcsúpillantást 23
