Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám
mintha egy a mi ősmagyarjaink közül — csendesen "bólogató nyires enyhe árnyékában — vésegette volna maga Írásával sorba-sorra szedve i Fölséges Ur, mindenható jóságos Isten, tied a dicséret'. A dicsőség is és tiszteletünk és minden áldomás csak Téged, egyedül csak Téged illet és nincs, ó, emberi ajak, mely méltó volna, hogy nevedet kiejtse. Dicsértessél, ó, én Uram, minden teremtményid által,különösképpenpedig bátyánk-urunktóla Naptól, Ó fényes világát ki ránk szerte árasztja. Szép és gyönyörűséggel ragyogó Ő s fényességében Fölséged jelképe. Dicsérjen, ó Uram, Hold-asszony nénénk is és az összes csillagok' Oly tündöklőén szépek, ékesek, gyönyörűségesek, ahogy velük az ég boltozatját körös-körül raktad.... Dicsérjen Uram, a mi gondozó, tápláló, megannyi-féle gyümölcsöket, szines virágokat, meg füveket termő Anyaföldnénénk .... Dicsérjen Uram a mi nénénk, a testi Halál, aki elől élőnek nincs menekvése. Jaj azoknak, kik bűnökkel terhelve jutnak eléd. És boldogok azok, akik szent akaratod szerint jártak -- mert a második halált nem Ízlelik majd meg .... Vagy hol volt Szent Hernát? Hogy mért nem ő jött a magyart megtanítani arra, amit még nem tudott és hogy erdő-templomát nem szükséges kőből való templommal felcserélnie' Akinek leghübb tanítómestere a lágyan susogó tölgyes ^és bükk volt, akinek a szentirás belső értelmének szeretetről szóló valódi mélysége az erdők és mezők csendes magányában bontakozott csak ki — aki tapasztalásból mondja, hogy több olvasni való van az erdőben, mint a könyvekben, hogy a fák, kövek, dolgok többre tanítanak, miről a föld tanítóinak se jtelme sincsen — ó, az a Szent Bernát nem törölte volna el, hanem inkább betöltötte volna magyar őseink gyönyörű vallását. Ó, állítsátok vissza a magyarok vallását és töltsétek be azt Krisztus szerelmével. Azért lett azzá a magyar, ami most, azért is volt a magyarnak annyi keserve --buja, mert szí ve valójától rabolták meg, mert azt vették el tőle, amihez szive — lelke a legjobban húzta, — onnan ragadták ki, ahová ősi múltja gyökerezhette s természet - vallásából, a termész e t szent lelkét, szellemét képező tündér világból;Vissza kell adni a magyarnak azt, ami szent tulajdona volt régen. Menyasszonya volt a föld a magyar népnek, tőle rabolták meg. Onnan maradt meg örökös keserves Tölts az kupába bort, Az lelkembe bort . . . Azóta sir ajkán az ének. Feledni akar, de nem tud feledni. Minden énekéhez titkon odasimul ma is nagy-nagy természetszerelme minden szívből szakadt dalát, szent tiszteletként véle köszönti be ma is és véle kiséri végigs 20
