Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám
karácsony táján levélben fordult a XXIX. Nemzetközi Orientalista Kongresszus elnökéhez, René Lábát professzorhoz felvilágosításért. Lábát prof., aki a párizsi egyetem asszirológiai tanszékének a vezetője, 1974. febr. 11.-én kelt francianyelvü levélben válaszolt, a College de France, Déoartament de Assyrologie hivatalos levélpapírján. A levélváltásról fénymásolat készült, amelynek egy példányát eljuttattuk a sydneyi Magyar Történeti Társulat titkárához. Lábát prof. levelének vonatkozó részeit a cimzett engedélyével magyar fordításban itt közöljük? A következő pontok kifejezésére kívánom magamat korlátozni? 1) Mint a Kongresszus elnöke, az előadások kiválasztásával nem foglalkoztam, 2) -adiny ur előadását nem kifejezett szándékkal mentem meghallgatni. Hogy én a Kongresszus ama részén, aznan és abban az időpontban jelen voltam, az tisztán véletlenül történt, 3) Az az általános csend, amely az előadást követte, semmiképpen nem jelentette, hogy a hallgatóság megegyezett volna az előadó megállapításaival. h-) Én sem nem gratuláltam, sem nem köszöntem meg padiny urnák semmit, hanem csupán üdvözöltem őt. Ez csupán udvariasság volt. 5) Olyasmit, hogy a Kongresszusnak valamilyen tanácsa, sőt akár szakértő tudósoknak egy csoportja is hivatalosan elismerte volna a Badiny ur által emlitett állítólagos bizonyitékokat a sumér—magyar viszonylatban fennálló faji azonosságra, vagy nyelvi leszármazásra vonatkozólag, én nem tudom megállapítani. 6) Ami engem illet, bár nem tekintem magamat sumér specialistának, nem hiszem, hogy a Badiny ur által képviselt tételek kielégítően meg vannak alapozva. Az idő múlása megerősíteni látszik Lábát prof. megítélését? a tudományos világ nem fogadta el a sumér—magyar azonosságnak a kongresszuson előterjesztett tételeit. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a sumér és a mai magyar nép között négy évezredes távolság van. A magyar őskutatóknak reálisabb célokat kellene követniük, hogy a tudományos világban a párizsihoz hasonló kudarcok ne érjék őket. A valóság iránti érzék hiányáról tesz bizonyságot Badiny prof. fentebb^idézett kongresszusi beszámolója is. Nem vonjuk kétségbe Badiny jóhiszeműségét, hiszen az általa idézett egyetemi rektor éppen olyan hibásan Ítélte meg a helyzetet, mint ő. Az ügy fontossága azonban megköveteli a tévedések kiküszöbölését. Egyetértünk Badiny prof. beszámolójának^azzal a részével, amelyben az őskutatással foglalkozó fiatal tudósok támogatását kéri. Félő azonban, hogy ez a támogatás elmaradj főképpen azért, mert Badiny prof. saját maga a tárgyilagos Ítélőképesség olyan hiányáról tett bizonyságot, hogy azzal a komolyabb őskutatók hitelét is lerontotta. 17