Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
válást, a házasságot, a halált—s ezen kívül az évfordulók sokaságát. Közösségi ünnepeink vagy keresztény eredetűek, vagypedig történelmi évfordulói a népnek, nemzetnek. A keresztény ünnepekben is lehet találni sajátosan magyar vonatkozást vagy hagyományt, ha éppen úgy akarjuk, legalábbis éppúgy meg lehet tartani ezeket is magyar módra, mint a személyi ünnepeket. Számunkra azonban a történelmi ünnepek a legérdekesebbek e pillanatban. Elsősorban túlságosan fukarak vagyunk velük* számukat könnyen lehetne növelni, hisz nincs olyan nap a kalendáriumban, mely ne volna valamilyen történelmi eseménynek vagy történelmi személyiségnek az évforduló ja—ha más nem, hát a nevenapja. Ha a naptárt kitöltenénk az ilyen évfordulókkal, minden évben felújíthatnánk magunkban akár az egész magyar történelmet. És méghozzá magányosan is “ünnepelhetnénk" szétszórtságunkban, a vonatkozó adatok, elbeszélések és versek olvasásával, vagy akár lemezoldalak lehallgatásával. Csak egyszerű gondolat, de melyet talán érdemes volna valóra váltani valakinek egy részletes történelmi naptár kidolgozásával. De mostanra jobb lesz, ha befejezem mindezt. A türelmetleneket türelemre intem* amit érdemes megalkotni, azt nem szabad elsietnij a gondosan megvarrt csizmában messzebbre megyünk és nagyobb léptekkel, mint a sietve összeöltött bocskorban. Kérlek benneteket, gondolkodjatok a hallottakon és járuljatok Ti is hozzá ötlettel, tettel. Higyjétek el* szépet akarunk—és azt is, hogyha meglesz, minden másként lesz! 3. Soltay László* BESZÁMOLÓ EGY ONTÁRIÓI MAGYAR VALLÁSOS GYÜLEKEZETRŐL Körülbelül hat hónappal ezelőtt egy ismerősünk felhívta figyelmünket egy magyar vallásos gyülekezetre, mely Kitchener-Waterloo környékén már hosszú évek óta sikeresen működik. Mind járt elkezdtünk érdeklődni szélesebb körökben és az eredmény igen érdekes volt. A legtöbb ember, beleértve a "jólértesült emigrációé vezetőket," nemigen hallott erről a csoportról, mások pedig nagyon ékesen nyilatkoztak róla, kihangsúlyozva, hogy ez a csoport megtartotta magyarságát, saját iskolájuk van, stb. Ez méginkább elmélyítette a rejtélyt és növelte érdeklődésünket. Szemelőtt tartva az itt elhangzott dialógust és az ITT-OTTban már megjelent cikkeket, elöljáróban szeretném kihangsúlyozni, hogy e ^csoport munkásságát avagy életmódját nem óhajtom a szeminárium előtt úgy feltüntetni mint példaképet a "magyar vallás" vitájában. E tanulmányt ill. beszámolót nem tartom befejezettnek, egypár érdekes forrásmunkát még nem volt alkalmam áttanulmányozni. Inkább remélem, hogy ez a beszámoló felkelti a szakemberek érdeklődését, akik megfelelő keretek között majd részletesen feldolgozzák az anyagot. Beszámolóm alapja egy személyes látogatás a településre, beszélgetések a csoport egyik vezetőjével, egy volt tagjukkal és számos más egyénnel, aki az évek folyamén érintkezésben volt a csoporttal. Itt talán meg kell jegyeznem, hogy egy vasárnapi napot választottunk a látogatásra, ami sok szempontból nem a legmegfelelőbbnek bizonyult. Szokásaikra hivatkozva nemigen szeretnek világi dolgokról beszél-52
