Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
kategóriába kell sorolnunk politikai súlya, fizikai súlya és alkotóképessége alapján. 1. A politikai emigráció. Kétségenkivül van magyar politikai emigráció. Parlamenti elnök, miniszterek, ismert képviselők, pártvezérek, neves ideológusok, sajtóképviselők, kiugrott követek és politikailag disszidált funkcionáriusok tábora, akik a maguk működését legálisnak mondván, minden erejükkel azt kisérlik bizonyítani, hogy ami aző országlásuk után történt, az jogtalanság következménye, hogy ez a jogtalanság még ma is fenn áll, annak megszüntetéséért harcolni kell. A harc lényege, majdnem hozzátartozója, hogy lényegtelen az az erő, amelyik a mai jogtalanságot megszünteti, legyen az amerikai, vagy német páncélososzlop, vagy atombomba. Ez a politikai emigráció tulajdonképpen nem is politikai erő, hanem tiltakozó mozgalom (protest movement) a mai orosz megszállás ellen. Ez a meggondolás újra és újra hangoztatja, hogy mit tesznek ma otthon az oroszok, és hogy ezért mennyiben felelős a Nyugat. Ennek a mozgalomnak vannak jobb- és baloldali elemei, sokan egymással sincsenek beszélő viszonyban, kezdeményezéseikben, akcióikban mégis közösséget találunk. Legyen az Korona ügy, az otthon és a Nyugat gazdasági kapcsolata, otthoni tudományos törekvés vagy egyszerű kulturkapcsolat, legyen az határon túl eső probléma, elszakadt magyarság a Kárpátmedencében, uj elképzelés az otthoni kormány részéről, a tiltakozás megjelenik, jobb- és baloldalról egyaránt, a politikai emigráció összhangja valóban megvalósult. A politikai emigrációra szükség van, ha nem lenne, alkotni kellene valamit helyébe. Sok magyar, akik a maguk életútját igaznak érzik, segítséget adnak, tehát ennek a tiltakozó, tagadó szervezetnek van alapja és gyökere. Akik igy látják az emigráció politikai szerepét, azoknak a politikai emigráció hézagpótló szerepet tölt be. A kérdés komolyan csak a kizárólagosság pontján merül fel. Ha a magyar politikai emigráció azt hiszi, hogy az egyedül járható utat járja, akkor mélyen téved. Az ütjük világnézeti kiállás az otthoni rendszer tagadása mellett, tehát sem arra nem szolgál támaszul, hogy ma mit lehet otthon politikailag tenni, sem pedig arra, hogy mi lesz otthon, ha az oroszok egyszer tényleg kimennek onnan. A politikai emigráció a határon túl élő magyarságot statikussá szeretné tenni dinamikus alkotás helyett. Felfogásukat mindennek lehet nevezni, de politikának nem. Visszafognak, ahelyett, hogy előre engednének. Útjuk a kihaláshoz vezet. Számuk ma nem haladja mega határöntuli magyarság 4-5^-át. Szavuk ennél erősebb, hiszen a kinti újságok ezért lehanyatlóban is vannak. 2. Potenciálisan magyar a kintiek nagy százaléka. A magyar szülők és gyermekeik, kivételesen az egy magyar szülő és az idegen házastárs, ha gyermekét magyarnak neveli. Neveli azokat a maguk képére és hasonlatosságára, és ez természetes! szülő csak igy nevelhet. Ha magyar letelepedési helyen élnek, akkor elviszik gyermekeiket a március 15 és az október 23 megünneplésére. Megtapsolják a politikai emigráció szólamait, és azután nyáron hazamennek 6-8 hétre, hogy gyermekeik valóban megtanuljanak magyarul, emberi élményt kapjanak szüleik "elveszett paradicsomából." Ez a réteg megveszi az.itt kiadott könyveket, mert ott saját érzéseiket is megtalálják, de kulturélétükhöz hozzáadagolják az otthoni könyvet, újságot, mert abból tudják meg, hogy valóban mi is történik. Ezek azok a magyarok, akik vörösre tapsolják kezeiket, ha egy határon túli művész lép fel a helyi kultúrterem szinpadán, de a legmélyebb át-40
