Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
Az otthon ünnepelt fiatal költő verse valamilyen más háború ürügyével jelent meg nyomtatásban, de nagyon nekünk szól. ' Örömmel fogadtam el meghivástokat, de nem könnyű a feladatom. Ritkán fordul elő, hogy egy előadást négy féle módon készitsek elő, hogy azután végeredményként mindent elvessek és a mások okosságát elhagyva, csak azt mondjam, amiben mélyen és meggyőződéssel hiszek. Valaki a napokban azt mondta, hogy neki könnyebb, mert a politikát inkább érdekes időtöltésnek tartja, viszont én mindezeket túl komolyan veszem. Talán igaza volt, hiszen egész életem, otthon és 28 éves távollétem alatt, mindenkor a magyar nép politikája körül forgott. Gondos vizsgálódás után meg kell állapítsam, hogy ma talán Ti képviselitek legjobban azt a gondolati és cselekvési folyamatot, amit a magyar határokon kivül valóságos ifjúsági mozgalomnak lehet nevezni. Ahogyan az embrió megismétli fajának fejlődését az anyaméhben a kopoltyutól az ötujjas kézig, úgy kell minden nép uj nemzedékének, fiatalságának megismételni a kor általánosan elfogadott értékeinek kielemzését, hogy mai választ kapjunk a MIT, a HOGYAN és a vajon MIÉRT perdöntőén fontos kérdéseire. Ezt ma más, még magukat kimondottan ifjúságinak nevező egyesületek sem merik megtenni: szervezéstechnikai és társadalmi okokból görcsösen ragaszkodnak a tegnap, értékítéletekhez. Hiába szerveznek és vezetnek előttünk járó nemzedékek száz, vagy ezer magyar születésű gyermeket, munkájuk hősies és szép lehet, de ha a gondolati megújulásra nincs meg a lehetőség, akkor sajnos valóságos ifjúsági munkáról nem beszélhetünk. A politika és a világnézet fogalmainak elhatárolása Politika—a szó magyarul nem cseng nagyon tisztán. Közvéleményünk beleérez sok álnokságot, hatalmi öncélt, a kiszolgáltatottság és a kiszolgálás állapotának gennyes jelenségeit. A magyar ember, talán természete alapján, elretten és menekül mindentől, ami az általa meghatározott politikával kapcsolatos. Maga a szó görögből ered—POLITEIA--kifejezi azt, ami nem csak egy embernek az ügye, hanem többeké, a polgárok közös joga, közös kérdései. Világos magyar fordításban nem más, mint a mindennapi KÖZÜGY. Van-e közös ügye a határokon túl vetődött, sok országban letelepedett magyarságnak? Ha van, akkor vajon mennyire közös ez az ügy a mai magyar határokon kivül eső, de a Kárpátmedencén belül évszázadok óta ott élő, magyarul élő magyarokéval! És ha ezt a közösséget is megtaláljuk, akkor vajon mi ezeknek a magyaroknak a viszonya a mai határokon belül élő TÍZMILLIÓ magyarral? Szét lehet-e választani a MAGYAR KÖZÜGYET földrajzi határok szerint? Ezek azok a kérdések,melyekre válaszokat keresünk, ha politikai szerepünket szeretnénk meghatározni. Sokan összetévesztik a világnézet és a politika fogalmát. Talán megint belső lelkialkatunk miatt, a közvélemény megítélésében a politika mindig^kullogó alárendeltségi viszonyba kerül a világnézettel, az ideológiával szemben. Nem volt ez mindig igy, Árpádházi királyaink korában nyoma sincs ennek, de a vegyesházi uralkodók, a Jagellók, a ^Hunyadiak idejében sincs meg ez az elválasztás. A török megszállás _ tehetetlen, népirtó^nyomorában találkozunk a vallási és ideológiai kérdések fontosságának olyan mérvű megjelenésével, hogy azok a politika és^a világnézet egyensúlyi helyzetét megzavarják és felborítsák. Azóta népünk világnézeti alapon gyakran, vagy majdnem mindig a vesztes oldalra szorult kivül álló, globális erők ütközéseiben. A 18. és19» században kifejlesztettük magunkban a "hősi életszemlélet" ideálját és mitológiáját, amelynek alapján mindennapi 36