Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 5. szám

zeti hovatartozást meghatározni Magyarországon: faji és jogi alapon. A kettő közül az első megoldásra, ami másutt csak erkölcstelenség, nálunk azonban ráadásul tarthatatlan ostobaság is volt, kár több szót pazarolni. A másik viszont, noha hajdanában szintén sikertelen volt, számunkra hasznos útmutatást tartalmazhat. Ilyen útmutatást találunk pl. az 1868: XLIV. törvénycikkben (mely az Erdély uniójáról szóló XLIII. te.-kel egyidőben lépett ér­vénybe) , ami kimondta, hogy "Magyarország összes honpolgárai politi­kai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan és egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármily nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja." Hogy ez a törvény abban a korban senkit sem e'légitett ki és hogy kivitelezéséből semmi sem lett, az akkori korszellem jegyében természetes (a magyarosiaknak sok, a nemzetiségeknek kevés volt, akik addigra már igy is érthetőleg ve­szélyesnek és sértőnek tartották). Nekünk azonban praktikus kiin­dulópontot szolgáltathat maga az elv, ami a nemzeti hovatartozást a politikai (állami, tehát területi) hovatartozásból vezeti le, kiin­dulópontot egy olyan megoldás felé, ami minden szőrszá'lhasogatást és misztikumot mellőzve, egyszerűen kettévág ja a kibogozhatatlan csomót. Mert nekünk csak az elv fontos, nem a törvény, a dátum. A ma­gunk részéről és részére nyugodtan kibővithetjük igy: szemünkben ma­gyar az ill. magyar volt az, aki valaha, bármikor magyar honpolgár­nak számított vagy számíthatott volna, minden időbeli korlátozás nélkül. És mégegyszer, igy: magyar, akinek a fenti értelemben bár­mely őse magyar volt (megszüntetvén ezzel a"magyar" és "magyar szár­mazású" jelzők közti különbséget). Es tegyük még hozzá: mindezek törvényes hitvestársai és leszármazottjai. Minden fa ji, nemzetiségi, felekezeti, anyanyelvi vagy egyéb megkülönböztetés nélkül. Az ellenvetéseket már hallom is. Igen, ez a meghatározás sok­mindennek az átértékelését megköveteli attól, aki elfogadja, még egyes történelmi eseményeknek az uj szempontból való elbírálását is. De úgy érzem, elfogadásával mégis fontos lépést tennénk előre, mert tisztábban, precízebben tudnánk magunkról gondolkodni, és mert eti­kailag szilárdabb talajon állnánk azután. A "magyar vallás" impera­tívusza igazában csak a magyarságnak ezzel a meghatározásával egye­temben nyerhet valódi Jelentőséget. ^ Baráti Közösségünknek komoly megsziv'lelésre figyelmébe ajánlom? részemről én már régen a maga­mévá tettem. Robert Rozsgyesztvenszkij: E SZOMORÚ KICSI FÖLDÖN Hol volt, hol nem volt egyszer, e szomorú kicsi földön volt egy kicsi ember. Volt neki kicsi állása s pénztárcája, nagyon kicsi. És történt egy csodaszép reggel, hogy kicsi ablakán bekopogott egy láthatólag kicsi háború. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom