Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám
MINDSZENTY VÉDELMÉBEN ITT-OTT Baráti Közösségének Összekötő Tanácsa, VI. évf. 2 sz. ITT-OTT (1973), 20-ik oldalán olvastam Kosás Imre cikkét ami mélységesen felháborított. Talán nincs^is jogom bírálni lapjukat—nem vagyok előfizetőjük, csak másodkézből jut hozzám. Lapjuk érdekes, szokatlan, néha jó, néha bosszantó, nyelvezete sem mindig kifogástalan...De végül is nem lehet mindenkinek szájaize szerint Írni—és az olvasók Írják a lapot—de a fenti cikket nem lett volna szabad lehozni, mert sok jóérzésü magyart bántottak meg vele. Sok embert idegenit el lat>juktól egy ilyen szemétkosárba való cikk.^ És most hadd válaszoljak az Írónak magának pontról pontra: "Mi az, hogy svábból lett magyar?" Mutasson nekem Kosás Imre ur egy olyan magyar családot aki tisztavérü magyar és nincsen benne sváb, tót, román, vagy szerb beütés. Én tót származású vagyok, de próbálja valaki azt mondani, hogy nem vagyok magyar! Vagy Önnek nem magyarok a Hunyadiak, Zrínyiek, Frangepánok? Dugonics, Bem apó, Damjanics, Vukovics és sokan, sokan mások, kik idegen nevüek voltak és életüket adták hazájukért! De sváb volt Herczeg Ferenc és tót Mikszáth, és Semmelweiss? Petőfi anyja tót, apja szerb származású. Meri azt mondani, hogy nem volt magyar? És Madách? Miért fáj az Önnek, hogy nevet változtatott? Nem szégyelte ő sem a nevét, sem a származását és nem egyszer hangoztatta is, hogy a névmagyarosítással is ki akarta fejezni igaz magyarságát. Ha nem tudná, Serédy hercegprímás ur is sváb származású volt. Nála nem kifogásolja az "y"-t? Megsúgom Önnek, hogy ezen otthon senki sem akadna fent. Én két éve élek itt, jól tudom, hogy van otthon. Mi keményen dolgozunk és az ilyen kis butaságokat nem vesszük észre, nem akadunk fel rajta, ki hogy Írja a nevét. Vagy gondol ja, Honthy Hannának van nemesi levele? Nem kérte ezt tőle soha senki, de 80 éve dacára a nemzet szeretett, megbecsült művésznője és nem veregetik vállon, hogy kedves öreg hölgy, tűnjön el már! Azt írja, nem tölti be a szerepét az az ember, aki élete nagy részét meg nem alkudva, magyarságáért, keresztény hitéért töltötte börtönben. És most 80 éves korában az összekötözött bíboros még mindig világitó fáklya az őt megértő igaz magyarok szemében. Világított ez a fáklya nyugatra is, de fénye mögött nem láttak üzletet és gyorsan becsukták a szemüket. De a mi szivünk vele dobogott a börtönben és vele dobog ma is a száműzetésben. Mártír ő, kire büszkén tekinthet minden ember, de elsősorban mi magyarok. tfigyje el» ^em fog ő mellé a dolgoknak, ő az egyetlen ember az élő magyarok között, aki ki merte mondani, hogy Burgenland hozzánk tartozik, ha én itt vendégeskedem is, de ez az igazság. Ugyan ki meri hangoztatni, hogy az elszakított részek hozzánk tartoznak? Még az U.S.A.-ban is egyre csendesebbek a magyarok ez-irányban. A cim és rang viselésében is tévedésben van Kosás Imre ur, mert az ezredes haláláig az marad, a professzor is, vagy a tanító, a bíboros is, ha csak meg nem vonják tőle a cim és a rang viselését. És nekünk igaz magyar keresztényeknek haláláig bíboros hercegprímás, Magyarország első zászlós ura marad Mindszenty (Pem József) akár tetszik egyeseknek, akár nem. 37
