Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4. szám

teni és postázni! Olvasás közben minden alkalommal, kikivánkozik belőlem egy-egy visszapillantás. Most az egyszer Írásban is lesze­retném rögzíteni gondolataimat. A szabad fórum gondolata látható­lag igen érdekessé teszi a lap tartalmát, mert főképpen a nem hiva­tásosak szólalnak meg. így akaratlanul támpontot a’d arra, hogyan, miként szólaltatják meg gondolataikat. Ennek megfelelően természete­sen a mondanivaló is igen-sokféleképpen jelentkezik. A rám gyako­rolt hatását szeretném igen röviden elmondani. Az emberi együttélésnek számos olyan döntő jellegű tényezője van, amely alapelemeiben sohasem hiányzott az emberiség történeté­ben. Igaz, hogy néha a történelem folyamán azokból egyeseket megta­gadtak, de csak azért, hogy újabb tartalommal gazdagítva végered­ményében, az emberi együttélés uj alakjával befolyásolhassa. Köz­helyszerűen úgy szokták mondani "az ember kezében minden jóakarás idővel elromlik." Én azt hiszem, hogy ez nem igaz!^ Igaz azonban, hogy semmilyen emberi együttélés jellemzője sem időtálló egyszerűen azért, mertymaga az emberiség is alá van rendelve a világrend FEJLŐ­DÉS TÖRVÉNYÉNEK. Mit jelent ez? Azt, hogy vannak korszakok, amelyek az együttélés fejlődésén munkálkodnak, vagy annak valamely jellemző tényezőjén. Más korszakok ezeket a jellemzőket szétromboló szán­dékkal megsemmisítik. Az előzőre jellemző a kereszténység feltűnése például, vagy a Mahajána Budhizmus, vagy a Konfuciánismus. De eze­ken belül számos ritmus tesz erről tanúságot. A másik oldalon áll az erkölcshitelt és hitet vesztő jelenség, mint pl. Róma a keresz­ténység előtt és kezdetén. De akár KUNG FU-TSE filozófiáját vizs­gáljuk, akár Budhát, akár az eredeti keresztény erkölcsi szemléle­tet: mindenkor az emberi együttélés azonos elemeit fedezhetjük fel, természetesen az annak a kornak megfelelő szemlélet keretében. Vi­szont pl. a Renaissance, vagy a reformáció kora igyekszik uj gondo­latokkal telíteni az elkopottakat. Úgy gondolom azonban, hogy van három olyan jelentős tényező amelyet soha semmilyen nagy szellem nem nélkülözött, ez: A HAGYOMÁNY; KÜLDETÉS; HIVATÁS! Kielemezni, bizonyítékot felhozni—úgy gondolom—hosszadalmas lenne és felesle­ges is. Csak annyit gondolok szükségesnek megjegyezni; hogy a ma em­berének vagy a legtöbbjének, láthatólag idejét múlta, ósdijellegü tulajdonságai miatt ezeket teljesen megveti. Holott ezek hiányában az emberiség csak az egyhelybe topogás és célnélküliség értelmetlen közömbösségébe süllyed. Ez a térüresség semmilyen támpontot nem ad és legfeljeb a cinizmusnak ad bő teret. Belső meggyőződésből mondom, hogy a magyarság szétszóródásának mély értelmet adó indokolása az, hogy a szétszórtság: KÜLDETÉST ÉS HIVATÁST jelent. Nemcsak saját népével szembe, hanem az egész embe­riséggel szembe. De ezt a küldetést csak akkor fogja igazi hivatás­­tudattal végrehajtani, ha a hagyományok ősforrásából fog táplálkoz­ni. ^ A küldetés nem csak hősi-harcok helytállását jelenti, hanem felismerése a szellemi értékeknek, azoknak, amelyeken keresztül az uj korszak megszervezőivé válnak. Tisztelettel: Monterey, California Csörgeo László 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom