Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4. szám

teni és postázni! Olvasás közben minden alkalommal, kikivánkozik belőlem egy-egy visszapillantás. Most az egyszer Írásban is leszeretném rögzíteni gondolataimat. A szabad fórum gondolata láthatólag igen érdekessé teszi a lap tartalmát, mert főképpen a nem hivatásosak szólalnak meg. így akaratlanul támpontot a’d arra, hogyan, miként szólaltatják meg gondolataikat. Ennek megfelelően természetesen a mondanivaló is igen-sokféleképpen jelentkezik. A rám gyakorolt hatását szeretném igen röviden elmondani.

Az emberi együttélésnek számos olyan döntő jellegű tényezője van, amely alapelemeiben sohasem hiányzott az emberiség történetében. Igaz, hogy néha a történelem folyamán azokból egyeseket megtagadtak, de csak azért, hogy újabb tartalommal gazdagítva végeredményében, az emberi együttélés uj alakjával befolyásolhassa. Közhelyszerűen úgy szokták mondani "az ember kezében minden jóakarás idővel elromlik." Én azt hiszem, hogy ez nem igaz!^ Igaz azonban, hogy semmilyen emberi együttélés jellemzője sem időtálló egyszerűen azért, mertymaga az emberiség is alá van rendelve a világrend FEJLŐDÉS TÖRVÉNYÉNEK. Mit jelent ez? Azt, hogy vannak korszakok, amelyek az együttélés fejlődésén munkálkodnak, vagy annak valamely jellemző tényezőjén. Más korszakok ezeket a jellemzőket szétromboló szándékkal megsemmisítik. Az előzőre jellemző a kereszténység feltűnése például, vagy a Mahajána Budhizmus, vagy a Konfuciánismus. De ezeken belül számos ritmus tesz erről tanúságot. A másik oldalon áll az erkölcshitelt és hitet vesztő jelenség, mint pl. Róma a kereszténység előtt és kezdetén. De akár KUNG FU-TSE filozófiáját vizsgáljuk, akár Budhát, akár az eredeti keresztény erkölcsi szemléletet: mindenkor az emberi együttélés azonos elemeit fedezhetjük fel, természetesen az annak a kornak megfelelő szemlélet keretében. Viszont pl. a Renaissance, vagy a reformáció kora igyekszik uj gondolatokkal telíteni az elkopottakat. Úgy gondolom azonban, hogy van három olyan jelentős tényező amelyet soha semmilyen nagy szellem nem nélkülözött, ez: A HAGYOMÁNY; KÜLDETÉS; HIVATÁS! Kielemezni, bizonyítékot felhozni—úgy gondolom—hosszadalmas lenne és felesleges is. Csak annyit gondolok szükségesnek megjegyezni; hogy a ma emberének vagy a legtöbbjének, láthatólag idejét múlta, ósdijellegü tulajdonságai miatt ezeket teljesen megveti. Holott ezek hiányában az emberiség csak az egyhelybe topogás és célnélküliség értelmetlen közömbösségébe süllyed. Ez a térüresség semmilyen támpontot nem ad és legfeljeb a cinizmusnak ad bő teret.

Belső meggyőződésből mondom, hogy a magyarság szétszóródásának mély értelmet adó indokolása az, hogy a szétszórtság: KÜLDETÉST ÉS HIVATÁST jelent. Nemcsak saját népével szembe, hanem az egész emberiséggel szembe. De ezt a küldetést csak akkor fogja igazi hivatástudattal végrehajtani, ha a hagyományok ősforrásából fog táplálkozni. ^ A küldetés nem csak hősi-harcok helytállását jelenti, hanem felismerése a szellemi értékeknek, azoknak, amelyeken keresztül az uj korszak megszervezőivé válnak. Tisztelettel:

Monterey, California Csörgeo László

36