Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám
Most—hosszas, de alapos lelkivizsgálatok után—úgy érzem, hogy nyilvános lelkiismeret furdalással tartozom, minden olvasónak._ Nem járok sehová! Feltűnően kevés látogatóm akad. De akik akadnak, azok már tudják. A perselyt maguktól veszik le onnan, saját kezeikkel képesek a fedelét leszedni és a gatyáik korczaiba bele turkálva mindig csörrentenek bele valamit, vagy suhogtatnak, fel“ tűnőén alacsony cimletü, de dollár-bankjegyeket, melyeknek most "jó az ázsiója," mert 73 itteni cent ott az USA-ban ippeg egy kerek dollár a jelen pillanatban. (Hogy meddig, azt maga az ausztrál kormány is nagyon szeretné tudni, ugyancsak már ebben a pillanatban!) Ezen kivül, idegesitően ritkán bár, de kérnek tőlem kisebb adó- és szerelmi tanácsokat, egy-egy levél fordítását, csipp-csupp szolgálatot. Ezekért—felfogásom szerint—nem jár fizetség, de mindig megkérdezik a végén,., hogy mivel tartoznak, illetve, hogy tartoznak-e valamivel. Szó nélkül eléjük rakom a dobozt, és kirévülök az ablakon, gyönyörködni a kertbe telepitett, száritó-forgóra feltüzdelt gyermek és női alsó-fehérneműkben, melyeket a földszinten lakó háromgyermekes lakó felesége szokott ott a napon, szélben és zuhogó esőben száritgatni. De magam sem vagyok rest! Dacára annak, hogy 1971 november 12-e óta munkanélküli vagyok, mely állapotomat jótékonyan támasztja alá az 1972 tavaszán megoattant tüdőm. Mivel azonban mindig kissé lagyzoló voltam és tömegre mentem, ehhez újabban egy szivbiílentyü aüködés elégtelenség is segit,—napjában háromszor szedett digitá- Liszt és heti 17 dollár segélyt hozva a konyhára. Viszont, az egyszobás palotám hetibére kerek 10 dollár. (Az olvasó ne gondoljon 'osszra! Nem ezért van nagyon kevés látogatóm! Ennek az oka, a: szag. A nyomornak ugyanis szaga van! Kevés magyarnak van elég erős gyomra hozzá, illetve már- "von Haus aus" szagérzékeny.) "Most kombinálj Gáspár és légy kicsit incidensebb" alappal, a nagam részéről csak az 1-2-es 5 centeseket szórom a perselybe, mitor hazavánszorgok a napi bevásárlásaim fáradalmairól.—Mert hogy: ;öbbre s jobbra nem telik, ugyanis a megmaradó heti 7 dollárt még )rvos- és patika számla is terheli, lévén a segély-egyesület nem ígészen karitativ valami.—De igy, nyugodtan és biztosan ki tudom lasználni a "korlátlan lehetőségeimet, itt, a Holnap Országában"! Ebben meg az a meglepő, hogy minden áldott nap máma van!) Nos, hogy ilyen hamar bár, de a tárgyra térjek: az 1972-es olgári esztendőben ez a persely igy pontosan $112.^8-at hozott, int perselypénzt. Ezen felül: átment rajta $72.00 segély, melyet z itteni- és nár emberből álló törzsünk adott össze az egyik mayar emigráns szemle szerkesztőjének, aki lábvisszér-trombózissal peráció után azon törte a fejét, hogy mivel fizeti ki az őt megoeráló orvos-professzor számláját... Mindezeken felül $70.00 dolár sponzorizációt küldött annak a hat magyar eraigrációs újságnak s szemlének, melyet ez a furcsa PERSELY forgó-szerüen támogat úgy, ogy ha 5 dollár van már benne, akkor az rep. levélben megy annak, ki a soron van. (így kapott a múltban már äz ITT-0TT is egyszer 5 olláros persely-pénzt, mert nem régen odabiggyesztettem a forgóba.) "Kurz und gut," ahogy a 3ivalyusztató-puszta-i Savanyó György ideg-gulyás szokta magát kifejezni, mikor a Schiller, Heine, vagy ithe nyelvén^ kivánt vélekedni, ez a persely, egy munkanélkülien 3teg magyarnál, aki nem jár sehova, akit alig látogatnak,—anélkül, agy maga a persely is behorpadt volna—egy év alatt $25^.^8-at hoatt, hat magyar újságnak. 26
