Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám
SAJÁT ERŐNKBŐL—VILÁGSZERTE ERŐSÖDJÜNK! Ne légy ideológiák vak követője! Bár az ITT-OTT Közösségünkben ezt az intelmet nem szoktuk megszegni, sajnos több emigráns lapban láthatjuk, hogy az ideológiák járványa még mindig gyakori jelenség. Canton, Ohio-ból, épp Klára Anyánktól kaptunk egy cikket amit kivágott a Kanadai Magyarság április 1^-i (1973) számából. A cikket csak azért kozoljük, hogy olvasóink láthassák mennyire mély az emigráció lelkibetegsége. Itt véletlenül az ITT-OTT-ot marcangolják névtelen cikkben, de az ilyen "lekommunistázás" nagyon sok más magyart is érint és érinthet. Amint megírtuk régebb egy hasonló esetben (“Kanadai Pro és Kontra“ ITT-OTT, ^:11, 19 ol.)s "A 'kommunistázás' úgymint a 'fasisztázás' azok fegyvere, akiknek nincs meg a képességük az intelligens vitára. Valamit ’lekommunistáznak' és ezzel el van intézve az egész kérdés. Nem kell gondolkodni, csak rá kell nyomni a befeketítő (illetve bevörösitő) pecsétet azokra, akikkel nem értünk egyet.” A Kanadai Magyarság "Kommunista kulturinvázió" c. cikk névtelen Írója ugyanezt tette. Ő is szenved az "ideológiai kórságtól." Nem tudja felfogni, hogy nem a kapitalizmus, kommunizmus, szocializmus, vagy liberalizmus a lényég, —hanem a magyarság? Amig Nixon és Brezsnyev a magyar nép sorsát—a magyarság kihagyásával—pecsételgetik, addig szomorú és egyben nevetséges is, bogy egyesek az ellenséget azokban a magyar testvéreikben keresik akik épp a magyar megmaradásért és továbbiéjlődésért küzdenek. Szerencsére, vannak olyan magyarok is akiket a fent említett betegség még nem mérgezett meg. Kovács István a torontói “Petőfi díszelőadás és hangversenyről" irt beszámolója ad hatásos választ a kórság szenvedőinek és szenvedélyeseinek. L.A. íme, a Kanadai Magyarság 1973» április l^.-i számából: "Kommunista kultur-invázió" Aki figyeli a magyarországi kommunisták újabb és újabb akcióit, megállapíthatja, hogy a hazai vörösök—úgy látszik—elégedetlenek az emigrációtól várt eredményekkel. Az, hogy hazajárogatnak nyaralni a magyarok, az még nem elég nekik. Ez csak pénz kérdése. Ideológiailag nem sokat jelent. Az anyanyelvi konferencia is csődöt mondott. A kommunistáknak azonban vastag bőr van a képükön, nem egykönnyen adják fel a harcot. Most egy valóságos színész-inváziót indítottak az emigráció kulturbomlasztása céljából. Mint igriczek jelennek meg kobzosaik, akikről senki sem tudja, ki hívta meg őket és hogy kerülnek ide. Mégcsak nem is színházi szakemberek importálják őket, hanem ismeretlen^egzisztenciák, akiknek semmi köze sincs a színházhoz, pláne nem a művészethez. Egyszerűen elvárják, hogy az emigrációs magyarság támogassa rendezvényeiket. Nemrég Torontóban és Montrealban két előadást is rendeztek, amelyet két helyi lap is behirdetett, akik ezzel önkéntelenül is támogatták a hazai rezsim újabb fondorlatos akcióját. Az estnek nem volt rendezője, hanem a naiv jószándéku embereknek úgy hirdették 7
