Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám
Cseh Tibor: PRÓBÁK ÉVEI Sokan úgy vélik, hogy az elmúlt két év alatt megindult egy olyan fejlődés, mely a világon szétszórt magyarságnakuj látást ad. Az optimisták abban bizakodnak, hogy a nyolcadik törzs gondolata önmagában elég erőt jelent ahhoz, hogy meghódítsa a világmagyarság tömegeit. A nagy többség azonban még mindég a régi jelszavakban gondolkodik és szószólóik a külföldi magyarság lapjaiban naiv széplelíceknek, vagy liberális társutasoknak becézik—legjobb esetben—azokat, akik kétségbeesetten uj utakat keresnek ahhoz, hogy a nyolc törzs tagjai egymás között is összehajolhassanak. A ki nem mondott szavak mögött ott bujkál a hazaárulás vádja, ami társadalmi összejöveteleken, bizalmas konferenciákon nyiltan is elhangzik. Gombos Gyula és Pogány András polémiája talán a legjellemzőbb példa a külföldi magyarság jelenlegi lelkiállapotára. De a jellemző példa mögött a lelkiismereti válság széles skálája észlelhető mindenfele.^ Soha nem volt erőnk az egység, de talán soha nem hulltunk szét ennyi törmelékre, mint ma. És előjönnek jólismert formájukban az ősi bűnök: jobb hijján egymást marjuk s azt hisszük, hogy tettünk valamit. A túlzott magyar individualizmus is bontja sorainkat. Morogva és bizalmatlanul nézzük, amit a másik csinál, még akkor is, ha alig különbözik attól, arait mi teszünk. S ha a másik jobban csinálja, még akkor is az az igaz, az a magyar, amit mi^teszünk. Arra nincs időnk, hogy észrevegyük orlődésünk legjelentősebb okát: olyan közösségben élünk, melynek átöröklött történelmi tapasztalatai homlokegyenest ellenkeznek a mienkével. (Az amerikai életszemlélet alaptörvénye: légy pozitiv! Készülj fel a lehető legjobbra! Az ezeréves magyar tapasztalat: ha jó hazafi vagy, számitsa legrosszabbra! A Gombos-Pogány hitvitában Pogány idézi állandóan Széchenyit. De Gombos Gyula az, aki Széchenyi nemzeti pesszimizmusával szemléli a jövőt.) Az amerikai és magyar történelmi tapasztalat egyeztetése egy lélekben megoldhatatlan feladat, állandó ellentmondásokra Ítél. A nagy számok törvénye és a kis számok tartománya különféle matematika. Tetszetős volna itt a nagy nyugati kultúrkörről beszélni, de őszintén megmondom, cinikusnak, vagy menthetetlen álmodénak tartom azt a magyart, aki még Yalta, vagy 1956 árvasága után is ebben látja a magyar jövőt. Ma már majdnem közhelynek tűnik a magyar sorsproblémák uj döntő vektora:a kis népek szolidaritása. Erre kellene neveljük fiainkat otthon is és szervezeteinkben is, különösképpen a cserkészetben. S mivel ezt nem tesszük, ezért válunk egyre korszerütlenebbeké, külföldi magyarok. Régi dicsőségünk éji homályát extrapoláltuk ötezer évre visszafele, de nem vagyunk képesek tiz évre tervet csinálni, előre. Divatos az egyfajta népi szemlélet is közöttünk. De ez is inkább romantikus, dekorativ jellegű. A formák, motivumok mögött elfelejtjük a nép szenvedő arcát. Elfelejtjük, hogy a legszebb ormánsági motivumok halottas főkötőket diszitettek, egykés családok temetésén. Erdély mai nagy szelleme. Sütő András mondta egy éjszakai beszélgetésben, hogy Kalotaszeg ősi, csodálatos népviselete megmaradásának ára az egyke. (A lányos családok félnek a kiházasitás költségeitől.) Ugyanakkor a magyar népviselet, népdal a magyar megmaradás szimbóolvan vidékeken, mint Erdélyben. Ezek az ellent
