Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám

--Kb. harminc tudós, költő, iró dolgozott a kötet összeállításán. Részben kutatók, részben fordítók, de sok esetben ugyanaz végezte a két feladatot. Külön meg kell emlékeznem hazai, s a környező országokban élő segítőtársainkról, akiknek nevét nem közölhetjük. Néhány külföldi tudós is részt vett a gyűjtésben, sőt nem egy ma élő költő kimondottan a könyv számára irt 48-ról, vagy Petőfiről szóló verset.

—Fiit tudna még mondani búcsúzóul?--Talán a legfontosabbat. Azt, hogy ezt a müvet csak az emigráció hozhatta létre, mert egy ország sem rendelkezik olyan^hatalmas anyagi lehetőségekkel, hogy egy könyv anyagának az összegyűjtéséhez kutatókat küldjön ki (hosszú évekreS) a világ minden tájára. Ezt csak az emigráció, a maga szétszórtságában tudta megoldani. Ez a közös munka a nyugati magyarság adója és ajándéka lesz az otthonnak.

(Nemzetőr /München/ 18, #276 /1973 március/, 8. old.)

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR

Fanyar fickó voltam én örökké,

csontig fútt a szél, rongyolta minden álmom.

Nyütt bakancsom egy század peremén

cipelte füles sapkám és kopott - nagykabátom.

Bennük laktam én. Huszonnégy oldalborda, két lábszárcsont - lejárva, mondjuk, térdig. A koponyámat, hogy megemeltem volna - nem emlékszem. Nos, értik, akik értik.

A gerincemre öltözködtök lassan.

A szívdobogások is végül ideérnek, de hogyha végigmennék most a Csíki utcán füle sapkában - kiröhögnétekS

Tudós csavargó voltam mindig, s vittem nyakamban zacskónyit az omlós anyaföldből, s hogy elkert a szél itt Dardzsilingben, már hallom, hogy a szivemen dörömböl,

bujt, és jönnek lassú méltósággal értem krumpliföldek, rétek, karcsú fák.

Töri szivemet, s- szivem is a népet,

mely annyit bolygott vélem - otthon lelt hazát.

Farkas Árpád "Jegenyekor" c. verseskötetéből.

27