Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám
Turmezei László? HITVALLÁS 1. Az Isten elesett. A szögesdrótra roskadt teteme, Itt-ott még pereg piros vére le. Elhurcolták a háborúba, Vad zárótüz rohanta meg, Gyilkolta acél- s gáztömeg, Átverte angol, frank meg német lövedék, Olasz golyó, S tiporta hernyótalp-kerék. Kihamvadt csodás, szép szeme, Elesett Nyugat Istene, A rozsdás dróton hullává fagyott Krisztus Király, a hős halott. 2. Hiába volt, hogy nem eresztett A törvény, egyház meg az állam. Én rég letettem a keresztet, Mit hosszan, vérzőn, vitt a vállam. Nem ment nagy zajjal. Szép nyugodtan Elhagytam utam lenge ivén. Nem álltam meg és nem futottam, Holt babonát már mitse hivén. Tavasz volt épp. A Föld virágzott, Isten szerint, nagy egyszerűen. Hogy volt kereszt, itt meg se látszott. Pán ült, s fütyült a zsenge fűben. 3. a •" *r Mit akarok? Ó, hidd, tudom én! Rég vállalom S hogyha neked jobb, nyilt szavakba ötvözöm immár. Nézd? a régi idő temetődik. A tegnapi Isten Meghalt, s most a világa enyészik, s pusztul utána. Vér,^ roncs,, tűz, mocsok, könny és förtelem arca e kornak; Irtóztató éj sivatagjain őrjöng szerte az ember Es bármerre hajol, hig eszme, s anyag körülötte. Ámde, figyeld! Ami el sose múlik? a lét akarása Szintén itt van azért, s idézi a holnapi rnedet. Nézz csak amarra, meg erre, e sajduló, buja vadonban Mennyi alap, és dús lehetés szebb, tiszta jövőnkhöz! 20
