Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám

Nagy Károly Endre s

HEREFORDI VÁLTOZATOK NÉPZENÉRE

Már minálunk babám, már minálunk babám, az jött be szokásba, szemináriumot, szemináriumot tartunk a tanyánkon.

Reszelne ott mind-mind, errol-arról, s hogy-mint, hangoztatva hitét, kitéve a szivét— de Sass Marci lelövi.

#

Pennszilváni hegyek alatt összegyűltünk nyolcvanan, tábortüzünk fénye körül Magyarország volt velünk.

Ott hallottam egy papot0, verset mondott és dalolt; de szeretném, hogyha lenne még több ilyen jó papunkS

Kiültek a vénasszonyok a padra, a padra,

úgy hallottam, arról folyik a pletyka, a pletykás

a Mikulást ki hogyan képzeli el, he-he-he,

s kinek mit tesz a csizmába reggelre, ha-ha-hac.

#

To-tót asszonynak magyar a lánya, s székely volt az apja a drágának— akárki lészén, beszéljünk véle magyarul a'zannyát, kérem szépen.

#

Darumadár fenn az égen hazafelé szálldogál, furulyával a kezében Béres Feri meg-megáll.

Elfujja a legszebbet, • , amit csak tud kigyelme, magyar szivet melengetve— elhallgatnánk minden este figyelve.

t11