Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám
tőség. Ezt teszik most Wounded Knee véráztatta mezein /a déldakotai falucska egy 19. századbeli, nagy indián mészárlás színhelye— szerk^, és ezt tették Alkatraz sziget visszafoglalásával és a Bureau of Indian Affairs Washington-i irodái megszállásával is. Tudják, hogy csak ilyen, drasztikus taktikával lehet leleplezni az egyezmények, szerződések megszegését, és a sorozatos visszaéléseket, amelyekkel a WASP társadalom sanyargatja és gyengiti az indián törzseket. Csak a "piros almák" nem látják be, hogy mennyire fontos ez a nyilt kiállás az indián érdekekért. Ezek az "almák" vagy "uncle tomahawk"-ok ugyanazt a szerepet töltik be, mint a feketéknél_az "uncle tom"-ok, vagy magyaroknál egykor a Bécshü labancok. (Az indiánok azért hivják ezeket "almáknak," mert belül fehérek, és csak kívül, külsejükben rézbőrüek—indiánok.) Az utóbbiak szolgálják a hitszegő washingtoni rendszert és saját népüknek hátat fordítanak, hogy bebizonyitság hűségüket a hatalmasoknak. így közülük többen támogatják a WASP gyűrűt, ami napjainkban körülzárja Wounded Kneet /az indiánok azóta kénytelenek voltak megadni magukat—szerkJ* E- zek az almák a jelenkor Tontói, a fehér lónrendzserek társlovasai. Az indiánok közt több a merész, néphü elem, mint a társlovas. Ezért cselekvőképesek. Nálunk, magyaroknál, sajnos fordítva van. Nálunk több a társlovas, a megalkuvó "nice guy," a minden áronba WASPokat majmoló "Hunky." Ezeket nem az érdekli, hogy mennyire életképes a magyarság Északamerikában (iskolai, kulturális, stb. vonatkozásban), hanem csupán az, hogy megőrizzék a "nice guy" hírnevüket. ^ Ezért jó^elnevezés a mi almáinknak a "Hunky nice guy." Miben nyilvánul meg legjobban, hogy nálunk az utóbbiak kezében a gyeplő? Abban, hogy mi nem tiltakozunk sose a megszegett egyezmények és Ígéretek ellen. Több magyart beneveztek "szövetségi" és pártbeli tanácsadói és vezetői szerepbe mióta az elefántpártosok vannak^hatalmon. De eddig még egy sem tiltakozott, egy sem mondott le állásáról, hogy kiálljón az amerikai magyarság megmaradási lehetőségei mellett. Pedig már lett volna többször alkalom arra, hogy kiálljanak érdekeinkért. Pl. vegyük a jelenlegi "great white father" megválasztását és a magyarok viszonyulását a megválasztáshoz. Úgy 1968-ban mint 1^72- ben azt mondták "vezetőink," hogy Nixon egyetlen reményünk. (Es'a legtöbb amerikai magyar ezt le is nyelte, köztük jómagam is!) Mondták, hogy majd ő megvédi a magyarság érdekeit úgy kül- mint belpolitikai vonalon. Engem most a külrolitika nem érdekel, az olvasóra hagyom eldönteni, hogy a Kremlinnel való ölelkezés ki érdekét szolgálja. De belpolitikai téren határozottan zavar, hogy minket, magyarokat, úgymint szlovák, horvát, lengyel, olasz, stb. "ethnic" testvéreinket, teljesen elfeledtek. (A kinevezések nem érnek semmit, ha nem származik belőlük néperősitő cselekmény!) Bár a választások előtt mindent megígértek, mihelyt Nixon megválasztatott, az Ígéreteket elfelejtették. Milyen ígéretekről van itt szó? Azokról, amik az "American heritage" ismeretével, megvédésével kapcsolatban hangzottak el úgy 1968-ban, mint 1972-ben. Ezekkel az ígéretekkel kapcsolatban a Nixon kormány amnéziában ^szenved. Visszavágták, megtorpedózták mindazokat a programokat és javaslatokat, melyek a tradíciókat, a népi kultúrákat megszilárdították volna. Itt főleg két konkrét példára gondolok, az_ "Ethnic Heritage Studies" törvényjavaslatra és az n-ducation Act, Title VI részére. Az előbbit nem szavazta meg a 11
