Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám

AZ íTT-OTT 1972-ES SZÉPIRODALMI PÁLYÁZATÁNAK EREDMÉNYE

Örömmel adjuk Baráti Közösségünk tudtára, hogy biráink az 1972-es szépirodalmi dijunkat prózában (^100-as U.S. Savings Bond) NAGY KÁROLY ENDRÉNEK (Columbus, Ohio) Ítélte "Toujours" c. elbeszéléséért (megjelent az ITT-OTT 5*7 számában). Szivból gratulálunk a nyertesnek'.

A birák véleménye szerint 1972-ben kitüntetésre érdemes verset nem kaptunk, igy költészeti dijunkat ezúttal sem adjuk ki.

ITT-OTT dijat ezelőtt a következők nyertek;

1968; Koller Csaba (New York), költészetben .

1970; Ifj.Fekete István (Csikágó), prózában; Kiss Ödön (Kingston, Ontario) költészetben;

1971; Trombitás Dezső (Los Angeles), prózában

Rendkívül sajnáljuk, hogy a birák döntését hamarább nem közölhettük.

Szeretnénk felhívni minden érdeklődő figyelmét arra,hogy1973~ ban megismételjük a versenyt. Csak a pályázatra megjelölt miivafcsi vesszük figyelembe: (Fel•fcß'b«?löket-. 1. á hatsó fedőlapon.)

ITT-OTT TALÁLKOZÓ A NYUGATI PARTON

Baráti Közösségünk idén nyáron (előreláthatólag aug. l8-19-re) ismerkedő találkozót tervez a nyugati partvidéken, Santa Rosa, Kaliforniában. A találkozó helyi megszervezését Kecskemethy László barátunk volt szives vállalni. Érdeklődők már most jelentkezzenek a következő címen; L. Éltető, Department of Foreign Languages, Portland State University, P.O. Box 751» Portland, Oregon 97207. A részletekre visszatérünkS

PIPAFÜSTNÉL

Voltaképpen nem is érdemes megemlíteni; ma még csak hir, történés, de nem történelem; a végső kiértékeléssel, a konzekvenciák levonásával egyelőre várni kell, ki tudja, meddig. Azazhogy; amerikai szempontból. Ám a Watergate ügynek van magyar vonatkozása is, amiről beszélni nem korai.

Nem mintha magyarok is részt vettek volna az ostoba betörésben, vagy a kapcsán azóta feltárt és még feltárandó botrányok sorozatában. Erről nincsen szó. Nem mert másoknál ex utero becsületesebbek vagyunk, hanem mert a nagyok játékában nekünk nem osztanak lapot.

Mégsem szenvedjük hiányát a politikai hazárdirozóknak. S itt azokra a honfitársaimra gondolok, akik hatvannyolcban, majd hetvenkettőben még hevesebben, nagy dirre1-durral verték a republikánus blattot.

Nem az a baj, hogy verték; itt az kártyázik, akinek kedve van. Az se(< hogy a köztársasági kaszinóban; a demokratáknál éppúgy leszedték volna róluk a gatyát. A baj az, hogy a gatya a mienk volt.

A mienk, nem az övék. Mert akikről szó van, nem egyénileg, a saját nevükben és a saját zsebükből korteskedtek Nixonéknak, hanem a magyarság pénzéből és a magyarság nevében—noha a magyarságtól

5