Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
. A nagy bevándorlások idején, a 19. század végén, többen kérdőre vonták az angolszász ideált. A sok különböző dél- és kelet-európai népek tömeges bevándorlása ebben az időben minden reális megfigyelőnek azt jelezte, hogy az angolszász recept revízióra szorul. így az "olvasztó tégely" (melting pot) elméletét tették népszerűvé. Az utóbbi szerint az Amerikában letelepedő népek keveredése egy uj és felsőbbrendü embert fog produkálni. Ez az embertípus—az "igazi" amerikai—eltünteti, leváltja a nemzetiségi (népi) csoportosulásokat az országban. Az olvasztó tégely mitosza a második világháboruig--és talán egészena60-as évekig—hivatalos "ideál" volt. De mitológiai mivoltáról mindenkit meggyőzhetett a 60-as évek "fekete hatalom" mozgalma és egyéb "ethnic" csoportok ébredései. Rájöhetett mindenki, hogy az olvasztó tégely sem egyéb mint elangolszászositás más néven. így a népi tradíciójukat még őrző amerikaiak (zsidók, görögök, csikánók, stb.) egy uj ideált állítottak az olvasztó tégellyel szembe, a "mozaik" vagyis kulturális pluralizmusra alapozott amerikaiságot. Az utóbbi elképzelés szerint nem szükséges a kulturális és nyelvi beolvadás az angolszász mintába ahhoz, hogy valaki "amerikai" lehessen. Sőt: a kulturális és nyelvi különbségek gazdagabbá és színesebbé teszik az amerikaiságot.^ Nem véletlen, hogy napjainkban az amerikai zsidóság a kulturális pluralizmus legaktívabb támogatója. (Ezen a téren nekünk, amerikai magyaroknak is hasonló érdekeink vannak!) De a zsidók amerikai történetük folyamán a kulturális pluralizmust a kezdettől fogva szorgalmazták, ha a múltban nem is hangoztatták. Már az első zsidó telepesek 165^-ben is a "mozaik" társadalom gondolatát tették magukévá. Temetkezési vállalatokat és zsinagógákat alapítottak. A fontosabb városokban telepedtek le és ott folytatták szefárdim-ortodox, vallási életüket, amit Portugáliából (Brazilián és Hollandián át közvetítve) magukkal hoztak. Bár ezek a zsidó közösségek 25-30 év alatt leváltották oortugál nyelvüket angollal, máskülönben mégis megmaradtak, mert vallásuk elkülönítette őket az angol, holland, német és más telepesektől. A portugáliai zsidók amerikai zsidók lettek, de zsidóságuk nem szenvedett a cserében. Bár kevesen voltak, mégsem olvadtak be. Már 1840-ben 15»000-en voltak a leszármazottjaik. Ekkor viszont megkezdődött egy uj zsidó bevándorlás Amerikába. Az utóbbi már tömeges bevándorlásnak számított. Német zsidókból tevődött össze, akik szabadabb lehetőségeket kerestek az uj világban. 1860-ra a zsidóság száma 150,000-re emelkedett, 1880-ra pedig 250,000-re. Ez az emelkedés majdnem teljesen a német bevándorlásnak tulajdonítható.5 Az uj bevándorlók annyiban követték "portugál" elődjeiket, hogy nyelvüket szintén leváltották angollal. (Bár második nyelvnek sokan megtartották a németet!) Vallásilag viszont nem ortodox, hanem főleg reform irányzatot követtek. Ez az irányzat a felvilágosodás, a Napoleon által terjesztett francia forradalom ideáljai hatásából született. Részben ebből kifolyólag ők jobban elfogadták az elangolszászosodást, mint portugál elődjeik. Sőt, minden áron fel akarták számolni külön népi jellegüket. Bár vallási sajátosságaikat nem szándékozták feladni, minden más szempontból teljesen "amerikaivá" akartak válni. Általában nem hittek a mozaik-társadalom lehetőségében. ^Azt gondolták, hogy csak úgy tudnak amerikaiakká lenni, ha feladják saját, népi jellegzetességeiket. Ezt a hiedelmet csak azért nem tudták valóra váltani, mert nem tudták eldönteni, hogy mik a népi és mik a vallási sajátosságaik. 9 T
