Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-03-01 / 3. szám

I

Ludányi András:

A MAGYAR TANÜGY ÉS DR. NAGY KÁROLY

Épp pár nappal a Clevelandban megrendezett magyar tanügyi gyűlés előtt jutott kezembe Dr. Nagy Károly Külföldi Magyar Iskoláink Gondjairól c. tanulmánya. Mivel egyes részletével már ismeretes voltam, mindjárt elolvastam az egészet. Velős, szókimondó, és az északamerikai magyar iskolák problémáinak érdekes áttekintése, vagyis felmérése.Rövid 32 oldalon összefoglalja, négy témakörre osztva, iskoláink jelen > helyzetét, fogyatékosságait és lehetőségeit. Képet ad a^tanulóinkról, tankönyveinkről, tanitóképzési lehetőségeinkről, és az általános"környezetről" melyben a magyar oktatás gyökeret próbál ereszteni.

Szeretném az ITT-OTT Körének figyelmébe ajánlani ezt a.tanulmányt. (Úgy tudom megrendelhető a szerző cimén: 450 Wheeler Place, Somerset New Jersey 08873, USA.) Egyúttal szeretném Nagy Károly megfigyelésein keresztül kiértékelni a clevelandi összejövetelt.

Ott kezdem, hogy talán nem is lett volna clevelandi összejövetel, ha nincs debreceni anyanyelvi konferencia és magyarországi érdeklődés a"külföldi magyar iskolák" életképessége iránt. Ahogy Nagy Károly is mondja:

Az 1970 augusztusi debreceni és budapesti anyanyelvi konferencia hatása talán igy lenne röviden jellemezhető: a konferencia felrázta, felébresztette a magyar iskolák ügyében eladdig közönbös magyarországi és külföldi közvéleményt és elindította magyarországi és külföldi szakemberek közös munkáját a jelenleg a szétszórtsággal, az elszigeteltséggel, az érdeklődés-, tananyag- és szakemberhiánnyal-küszködő'külföldi magyar nyelvoktatás támo|;at^sá, fellendítése érdekében.'E közös munka—talán még azmtcflsó- orában--el5bb~ revihe'ti. a külföldi magyar nyelvtani tás ({gyét, amennyiben- biztor sitani tudja a magas színvonalat és a mindennemű magyarországi és külföldi ideológiai és nolitikai befolyástól való mentességet.(3. oldal.)

Azt kell viszont megjegyezzem, hogy Nagy Károly tulidealizálta a nyelvmentő törekvéseket. A clevelandi összejövetel reakció volt a magyarországi puhatolózásokra, nem pedig "közös munka." Sajnos a nyelvtanuláson és tanításon keresztül is lehet politizálni és 'ideológiai (értsd, nem magyar) célokat szolgálni. Ez vonatkozik mind a magyarországi mind a "külföldi," vagyis emigráns magyarság próbálkozásairaia

Csak két pontot emlitek, ami ezt az iskola-politizálást kimutatja az emigráció berkeiben; mindkét pont felvetődött a clevelandi találkozón. (Ne legyen félreértés, nem a clevelandi tanügyi fáradozásokat és tárgyalásokat kritizálom. Úgy érzem, általában jó hatással lesznek a külföldi, azaz szétszórtsági magyar oktatásra. Ez különösképpen áll a cserkészek által kidolgozott tantervre, amelynek alkalmazása szisztematikusságot és alaposságot ad majda hétvégi iskoláinknak.) Az egyik a tankönyvek^választását, a másik pedig a tananyag tartalmát illeti. Ez a két kérdés főleg a formális gyűlés lezárása után lett megvitatva, amikor mindenki gátlás nélkül fejezte ki véleményét.

Vegyük^először a tankönyvek választásának kérdését. A gyűlés második felszólalójával kezdve, többen tértek ki erre a kérdésre. Nagy megelégedéssel jutott^kifejezésre az a vélemény, hogy van elég tankönyvünk és nem kell, és nem szabad elfogadni magyarországi tankönyveket. A felszólalásokból én úgy láttam, hogy főleg két okból ellenzik a magyarországi tankönyvek használatát: Először,'"mert van bennük"kommunista propaganda" és másodszor, mert "pedagógiailag nem jók."

19