Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-02-01 / 2. szám
mét magamban érzem élni) amikor azt Írod: "Hogyan is lehet szabad az a magyar, aki gyűlölni tudja a másikat . . . ?" Az a magyar nem szabad, még a szabadság világában sem! Szeretettel üdvözöllek, s egyben kérem a Szerkesztőséget, hogy alkalomadtán szorítsunk helyet az ITT-OTTban Heltai "Szabadság" c. versének! Kedves Karcsi! Éppen azokat akarjuk hitre buzdítani, akik ölik, csípik, marják egymást. Te is szeretetet hirdetsz—mely a vallásnak, mint erkölcsrendszernek legelemibb, gyakorlati alapja. A hit pedig—ahogy eddig írtam róla—nem egyébb ez esetben, mint hit magyarságunk értékében. Rosszul értelmezted, amit mondtam: nem azt mondom, "hiszem, hogy magyar vagyok," mert e nnek, igazad van, nincs semmi köze a hithez, hanemazt, hogy "hiszem, hogy magyar-létemnek értéke, ^értelme van." Ha nem hinném ezt, puszta konokságból nemigen ragaszkodnék létemnek ehhez az oldalához, részéhez, hisz rég elkedvetlenítettek volna már azok, akik —többek közt--ölik, csípik, marják egymást. Ezt a hitemet pedig nem csupán "gondolkodó, felfogó és kombináló" képességemmel nyertem el, bár elnyerésében hasznos volt, s azóta azt egyre jobban alátámasztja. Egyébként minden olyan filozófia, mely nem az emberi állapotból indul kis mely kizárja az egészséges életösztön^operálását, a legjobb esetben is hiányos, sokszor egyenesen romboló hatású az emberre s az emberi társadalomra nézve. Ez az ösztön pedig, akárcsak az öntudat (úgy egyéni mint kollektiv szinten), anyagelvi alapon legfennebb megközelítőleg megmagyarázható, de értékről, értelemről ilyen rendszerben nem lehet beszélni. Ha mégis megtesszük, a végén vagy oda lyukadunk ki, hogy érték, értelem nincs, vagy oda, hogy noha bizonyíthatatlan, mégis hisszük, hogy van, mert létkényszer. hogy higyjük. S ez már--ha a gyakorlatba is átvisszük, a mindennapi életbe—vallás. "Ha tudnám is," irta Luther Márton, "hogy a világnak holnap vége, akkoris elültetném almafámat." Ez a felfogás--hit. S midőn "almafáját" valóban el is ültette, vallásosan cselekedett. "Tenni kellene valamit," irod. Százával, ezrével ezt kiabálja manapság a szétszórtsági magyarság. Lehet, hogy mi nem járunk a helyes utón, de legalább már—járunk. Jellemző egyébként, hogy a vallást egyszerűen "hókuszpókusznak" nevezed. A legtöbben annak tartják kritikusaink közül, beleértve azokat is, akik a számukra megszokott hókuszpókuszt nagyonis természetesnek veszik. Ebben az esetben nagyon sokan úgy viselkednek, mint a Pavlov kutyája. Megrázzuk a ^csengőt, a kutya nyá'lazik. Beidegzett reakció a vallás szó ingerére, semmi más. Gondolkozzunk! Emelkedjünk a puszta indulatok fölé! Végü'lis: én nem hiszem (bár bizonyitni nem tudom), hogy az a föld, amibe a magot vetjük, köves, agyagos. Csak dudvás, parlagi: de alapjában nemes és buja humusz. Magyar ugar. Üdvözöllek: —éji U.i. Heltai verse sajnos nincs meg—ha valaki beküldené, szívesen közölnénk! Kedves ITT-OTT! Csatoltan küldök eddigi szives figyelmetekért kézkiadásotok fejében $2.-ről szóló csekket és tekintettel arra, hogy nem tudlak Benneteket követni pl. a "magyar vallás" és egyéb elveitek utján, kérem, tekintsetek el a további példányok küldésétől. 23