Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-02-01 / 2. szám
A gyümölcsökön arcodyvonása, ott vagy közöttük APÁM— fáradt kezednek kemény fogása csak emlék nekem mamár,— de . . . most mintha szemed intene felém, mondanál valamit talán? Kertünkben már virágzanak a fák, mind visszavárnak FIAM— üres-szomorú az utca és a ház, mert nem jársz benne FIAM— reménnyel ébred minden nap apád, hogy megérkezel FIAM. Nehéz felelnem* elakad szavam, ne kinőzzál APÁM5 Szivem mélyén érzem, hogy igazad van, de nem mehetek APÁM— könnyeim kérik: engedd el a lelkem, s bocsáss meg nekem APÁM5 Szeretlek, végtelen szeretlek, de itt van uj HAZÁM. Charles Nagy Columbus, Ohio VÍG KACAGÁSOD RITKÁBBAN CSENG CSAK Eddig csak kacagásodat hallottam, semmi egyebet. Akkor még boldog voltam és boldogságomat eldaloltam ahogy lehetett. Kár hogy szép idők percei elrohantak már felettem . • . Te se láttad, én se láttam, mégis boldogok voltunk mind a ketten. Ma, ha figyelem, gyakrabban hallok másféle neszt is, úgy látszik kacagásod mellett meg kell szokni ráadásul ezt is . . . Vig kacagásod ritkábban cseng csak s nincsen rá felelet, inkább csak soha jós húz át olykor, néha—néha bus fejem felett .... Csighy Sándor Marrero, Louisiana 18 I
