Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-01-01 / 1. szám
AZ ITT-OTT 1971-ES SZÉPIRODALMI PÁLYÁZATÁNAK EREDMÉNYE Örömmel adjuk Baráti Körünk tudtára, hogy döntőbíróságunk az 1971-es szépirodalmi dijunkat prózában ($100-as U.S. Savings Bond) TROMBITÁS DEZSŐNEK (Los Angeles) Itelte, "Köd" c. elbeszéléséért, melyet alább közlünk. Szívből gratulálunk a nyertesnek! A bírák véleményében nem kaptunk 1971-ben kitüntetésre érdemes verset, igy költészeti pályadijunkat nem adjuk ki, íróversenyünk alapítása óta a következő dijakat osztottuk ki: 1968: Koller Csabának (New York), költészetben, "A népiegyüttes szereplése után" c, verséért; prózában nem volt nyertes, 1969* Nem volt nyertes, 1970: Prózában ifj. Fekete Istvánnak^(Csikágó), "Emberek között" c. elbeszéléséért, és költészetben Kiss Ödönnek (Kingston, Ont,), "A fülek termében" c, verséért. Szeretnénk felhívni minden érdeklődő figyelmét arra, hogy 1972-ben megismételjük a versenyt, ugyanazon feltételek mellett (lásd a hátsó fedőlapon), Az ITT-OTT dijakra nemcsak északamerikai magyarok pályázhatnak, elfogadunk anyagot bárhonnan, igy a Nagymagyarország területén élő írók müveit is. ^ Nem-amerikai nyerteseknek az U.S. kötvények helyett a beváltási nehézségekre való tekintettel a kötvények folyó vételárát utaljuk át. Reméljük, az idén többen jelentkeznek versenyünkre! Trombitás Dezső: KÖD —Beszél itt valaki angolul? Nem jelentkezett senki. Az egyenruhás nő megismételte a kérdést. Feltartottam a kezem. —En beszélek. —Jöjjön velem. Követtem a mozdony utáni szerelvénybe, ami az angol vonatkísérők részére volt fenntartva. —Ez az ember beszél angolul—jelentette egy idősebb, ugyancsak uniformisba öltözött nőnek. A félhomályban csak annyit vettem ki a jelvényről, hogy valami Kent-nevü női alakulat tagjai látták el a vöröskereszt szolgálatot. A parancsnok közölte velem, hogy én leszek a tolmács és hogy tartózkodjam a közelében. Igen-t mondtam és körülnéztem, hogy melyik fülkében ülnek kevesen. Az egyikben csak egy nő ült, szintén tagja a menekült-szállítmányt átvevő különítménynek. —Szabad?--kérdeztem. —Tessék.—A kiejtésén enyhe akcentust éreztem. Elhelyezkedtem szembe vele, az ablak mellett. Egy ideig figyeltem a mögénk szaladó tájat s a hold játékát a Rajna tükrén. Aztán aludni próbáltam. A kimerültségtől vagy az izgalomtól nem jött álom a szememre. A nő is ébren volt. Cigarettázott. Én is rágyújtottam. 5
