Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-10-01 / 8-9. szám
Előszöris előfizetők kellenének, hogy jusson külön levelesládára hely. így építő munkára használhatná oldalszámát az ITT-OTT, azt mutatni megs hol van az erő, így csak a gyengeség látszik. Az állandó vita során rossz keresztmetszetet ad a külföldi magyarságról. Begyógyult sebek feltérését szolgálja, igy jól látható messziről is az Achillész-sarok* hol sebezhető ez a különben szívós óriás, a magyar emigráció. Nem pszicho-politika ez? Mindenkinek van sebe, tépje le róla a kötést, hadd lássák, hova kell ütni, hogy fájjon újra. A magyar megmaradás erőnlétének továbbfejlesztéséhez ez nem tápanyagot szolgáltat, hanem elvérzést. Az ITT-ÖTT "Levelek a Szerkesztőhöz" rovatába szánom ezt az írást, nem^pedia lapkitöltő anyagnak, mert nem szeretném ha az ITT-OTT néhány értékes cikkénél törpére zsugorodna mint lap, többletével pedig levelesládává duzzadna, amibe minden belefér. ("Ez is"—előzöm meg a Szerkesztő válaszát, ami rajta áll, hova teszi. Ausztrália Novák Mária ITT-OTTnaki Kedves magyarokS Megvallom őszintén, hogy nagyon boldog voltam, amikor az ITTOTT fedőlapjának belső oldalán azt olvastam, hogy ez az irat "egy eszmecserét lehetővé tevő eszköz." Mert hisz "eszmét eszmével összemérni a legnagyobb erény" és az argumentum ad hominem a legalacsonyabb nívójú érvelés. Azért nézzük undorral azokat a politikusokat, akiknek nincs meglátásuk és programjuk, hanem csak arrayvaló a képessé-^ gük, hogy ellenfelüket mocskolják, sárral dobálják és kiüssék az arénából. A szeptemberi számban azután, amit egyébként egy ültő helyemben felfaltam, sajnálattal olvastam, hogy maga a^szerkesztő^is oly elhatározást tett, hogy nagyobb szigorral cenzúrázza a személyi támadásokat tartalmazó Írásokat. Az is feltűnt, hogy a bizonyára szelidlelkü dr. Répásy udvarias visszautasító gesztusa helyett kedves szerkesztőnk szívesebben vett volna egy "magyar ledoron^olást." Engedjétek meg, hogy én másképpen fejezzem ki a nézeteltérésemet. Szeretnék én is szelidlelkü lenni (mert hisz angyali lelkű élettársam mindig arra biztat, hogy^kerüljem az ellentéteket), de hivatásom állandóan exponál az ellenfél, a másik tábor támadásainak, amit néha ki lehet kerülni, de aminek "ellene kell állni" a Mester utasítása szerint, hogy elfusson előlünk. Ezért én felsőbb parancsra állok ellene a "gonosznak," magyar és amerikai gonosznak egyaránt. Az első megjegyzésem azért az, hogy ez a kérdés elsősorban a lélektan körébe tartozik, tehát a tüneteket úgy kell kezelni, mint ahogy azt egy orvos teszi. Miben áll ez a diagnózis az ITT-OTTban, vagy bármely más lapban megjelenő személyeskedő írókat (és nem Írásokat!) illetőleg? A betegnek beszélni vagy Írni kell azért, hogy az orvos megállapíthassa a betegség mibenlétét és orvosságot Írjon elő. A személyes támadások mindig tehetetlenségi érzést (frusztrációt) árulnak el. Az iró vagy az ellenfele fölényét vagy^a saját gyengeségét érzi. Vagy fölényre vagy legalábbis egyenlőségre törekszik bármely embertársával, és nem szükségképpen "ellenségével" szemben, mert hisz éppen ez a kisebbségi érzés, ami a sajátja, teszi támadóvá embertársával szemben, 36