Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-10-01 / 8-9. szám
Bán Mihály* REGGELI SZABÁLY A szoba alapterülete kilenc négyzetméter volt, viszont jó magas, legalább négy méter. Teljes komfortot Weight sem tudott produkálni köpetnyi területen. A századelő névtelen épitésze nem is törekedett ilyesmire. Szerencsére az ágyon és néhány rendkívül fontos bútordarabon kivül még a 'levegő is befért ebbe a tetővel ellátott gödörbe. Minden reggel innen startoltak, többnyire álmosai), összehuzódva. Reggelijük kevés volt, és azt is sietve nyelték le. Állva-ülve, egymásba ütközve itták a teát (hozzá mézes és lekváros kenyeret) és tették azt, amit reggel, ebben az undoritó órában az emberek sokasága tenni szokott. Sok millió szobában mondják ilyenkor egymásnak* —Kajádat eltetted? —Felébredtél már? —Undorodsz?--Igen. —Igen. —Hat. — Szervusz 5--Szervusz í Ezekután elindultak—ellenkező irányba—a jó büdös utcában. A férfi magában szidta a 3920-as benzint, hogy milyen penetráns szagu. Es a kutyákat is átkozta, pedig olyan emberszabásúakat kul'lantottak a járda szélére, közepére és mindenhova. Szerencsére a benzinbüz dominált. így viszonylag bátran közlekedhetett azokban az időkben is, amikor kivételesen nem gyötörte nátha. Mikor nem találkozott ismerős büdösségeivel csodálkozott, majd csodálkozása méregbe csapott át, mert a szagok csak átváltoztak. Nem enyhültek, nem erősbödtek, csak mások lettek. A piros villamos is a szokásos időben jött és most is lejjebb állt meg a megállóhelyet jelző táblánál. A kocsiban ismerős ismeretlenek meredtek egymásra. A férfi is ismerős volt| már több, mint egy éve járt erre. Neki is voltak ismerősei. Olyanok is, akiket szívesen nézett-vizsgá'lt, és olyanok is, akikre ellenszenvvel figyelt. Az utóbbiakat szemvillanása sem üdvözölte. A hárommegállónyi időt bágyadt szemlélődés töltötte ki. Az ujságtalanok ellopták a főcimeket az ujságtülajdonosoktól. Az uj szemek levetkőztették a nagymellü, homokos barátnőket, és még az ágy melegével a fenekükön, élvezettel tapogatták a funkcionáló részeket. A kalauzok (váltva dolgoztak, hárman vagy négyen) úgy nyomogatták az ajtókat vezérlő szelepek gombjait, mintha zongoráznának. Ujjaikon a köröm tömpe volt és szegélyük szürkéllett—feketé'llett. A Strozzi gassenál szállt le, és sietve ment át a túloldali sarokra, a bank elé, ahol az emeletes autóbuszt várta. Megnézte az árfolyamokat és a takarékossági^felhívásokat. Elégedetten bólogatott. Az árak és a felhívások nem változtak, tehát éjjel nem történt semmi jóvátehetetlen esemény, és már nem is fog, mert a busz is megérkezett. "Most is ügyesen meg kell köze'litenem a kétfelé nyi'ló a jtókat j lábamat a megfelelő időben felemelni és leejteni, már fönt is vagyok. Zsebbe nyúlás, felmutatás, bevonulás a sarokba. Nagyszerű5 Fejedelmi! Az istenit!" A piros busz—miért is lenne például kék?—rángatódzott, majd elindult. A járgány bőgött, morgott, és illetlen hangok sorozatát adta. A férfi nehezen tűrte az autóbusz viselkedését, és többször 21
