Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-10-01 / 8-9. szám

teszem, amennyiben ezek az egyének közgazdasági kategóriák megszemélyesítői és különféle^társadalmi osztályok viszonyait és értékeit képviselik.

Nehéz volna ennél világosabban és tömörebben megfogalmazni a marxizmus alapvető tévedését, mint azt Marx tette a fenti két idézetben. Nem a sztálini vagy lenini gyakorlatban vagy Maocetung kísérleteiben, hanem ebben a gondolatban rejlik a kommunizmus tragédiája. Az embert megfosztotta emberi attribútumaitól és csupán termelési eszköznek tekinti, A munkást mint létező, dolgozó, szenvedő, álmodó, csókoló, felemelkedő és elbukó valóságos Egyet behelyettesítette a láthatatlan és megfoghatatlan proletariátussal. A valóságos, mindenkitől különböző egyént a mindenható állammal. Ki vesztett? A munkás, aki a XIX. század kapitalista kizsákmányolása után megismerte a totális kizsákmányolást.

Korunk tragédiája, hogy két belsőleg kiégett világnézet, a kapitalizmus és a kommunizmus osztozkodik a világhatalmon. A huszadik századon tort ül a>tizenkilencedik. Mindkettő azonos gyökérből táplálkozik* a materializmusból. A materialisták a létezéskínját, az Ember összetett és bonyolult problémáit termelési görbékké egyszerüsitették és ma^már a világűrbe törnek, amikor megannyira sem jutottak, hogy egy^édesanya könnyét le tudják törölni itt a földön. Tudat alatt talán éppen az embertől menekülnek az űrbe. Nem véletlen, hogy annakidején^Hruscsovöt amerikai látogatásakor a milliomosok klubjában fogadták a leglelkesebben, miközben a munkásság tüntetett ellene,

A materialisták a termelés és a munka értelmének meghamisításával ^ magát az életet hamisították meg. Igaza van Gustavo Corijaonak, a.kiváló brazil^filozófusnak, amikorra szabadidő problémájáról Írott értekezésében kifejti, hogy a munka értékét sem a haszonnal, sem a termelékenységgel nem lehet lemérni, hanem csupán azzal a többlettel, amivel hozzájárul ahhoz, ho^y szabadidőnkben jobban elmerülhessünk a szépség és az igazság szemleletében, tehát jobban betölthessük emberi méltóságunkat*

Magasabbrendü és emberibb tevékenység a gyermekünket elvinni az állatkertbe, meghallgatni egy Bocherini négyest, vagy elbeszélgetni barátainkkal, mint tábornoknak, mérnöknek vagy köztársasági elnöknek lenni, Megnézni a zebrát, ^vagy elbeszélgetni barátainkkal* ez a végső cél, mely a petróleumfinomitóknak, vagy a többi gépi berendezkedésnek megadja az igazi fontosságát.

A materialista (vagyis kapitalista és kommunista) mítosszal szemben a munka lényege a szabadidő, melynek célja az emberség kiteljesedése.

Az öncélú termelési láz a múlt században kezdődött és mindabban, ami azóta történt, a>tizenkilencedik század folytatta önmagát. Ennek jegyében zajlott a_tizenhetes kommunista forradalom. A kapitalizmus enyhített módszerein, humanizálódott, de a materialista szorítás nem engedett, A marxista termelő eszközökkel szemben az embert fogyasztó eszköznek tekinti s mindinkább termelési javak, gépi hobbik rab-12