Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-10-01 / 8-9. szám
szerelmek és el nem énekelt énekek sós tengerét gyarapitotta. Mikor vedig ez az ellentét feloldódott, a világháború végén a széttört magyarságból egy csonka rész maradt itt a Tisza-Duna közén, s hirtelen megnőtt, s főképpen testünkből meghízott nemzetek terjeszkedési gőgjének állott az útjába. Már ebből is világos, hogy a magyar nemzet történetében nem^ az volt a kérdés, mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk, hol építsünk ^házat, milyen könyvet Írjunk és milyen dalt énekeljünk,—hanem az, éljünk-e vagy nem? Minden kérdés mögött a lét és nemlét kérdése rejtőzött, mert olyanok voltunk, mint akik vulkánok oldalára vagy lavinák ^útjába építik házukat. Magyarnak lenni tragikai vállalkozás volt £s mii is. amellyel a. halál kockázata jár. Es mégis élünk és vagyunk. Ez a tény mindennél erősebben bizonyítja gondviselés ténye és csodája mellett. Nincs nemzet, amelyik annyiszor nyerte volna ingyen kegyelemből önnön léte ajándékát, mint a magyar. Nincs nemzet, amelynek több oka lenne hálásnak 'lenni Isten iránt, mint a magyarnak. És nincs nemzet, amelyben az a tény, hogy mindennek ellenére mé^is csodálatosan él, nagyobb Ígéret és zálog volna arra, hogy ezután is élni fog. De ebből a tényből nagy következmények folynak. Egyszóval kifejez ve,jaz, hogy érmen a nemzeti sorsnak ez a gvökérkérdése ad ia meg sL nemzeti létnek jellemét és értékét, egyszóval minőségét. Ebből következik, hogy a magyarnak érzelmi szempontból alaptermészete a komolyság. Aki a halál szomszédságában lakik, nem lehet léha vagy cinikus. Megvan az a kisértése katonáknak, szegénylegényeknek, ^halállal cicázó embereknek, hogy könnyelműek, virtuskodók, duhajokká válnak. % még együnk, igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunk, ma még piros élet, holnap fehér álom . ... Megvan az a nagy kisértés, hogy hirtelenkedésekre, meggondolatlanságokra, kiszámíthatatlan kalandokra vetemedünk. Pedig époen az ilyen helyzetben lévő népnél kell^mindenkiben fokozott felelősségérzetnek ébrednie. Az orvos is másképpen nézi azt a betegét, aki csak náthás és azt, aki tüdőgyulladásban a krízisen megy átal. Micsoda, roppant felelősséget jelent ez minden magyarra nézve. A nemzetnek életéről és haláláról van szó. Nem százezerszer rettenetesebb az Ítélete annak, aki Mohácsra menet lop ezüstkanalat és óda'log el a harcból, mint annak, aki ugyanezt egy vadászaton teszi meg? Es ebből következik az is, hogy a magyar nemzet az elszántság nemzete kell, hogy legyen. h félelem fényűzését mindenki megengedheti magának, csak az nem, aki^életveszélyben van. Egy akkora megrettenés, amitől megkoccan a pohár a kezünkben, életébe kerülhet a repülőnek, aki a kigyult gépből akar kiu^rani. A^magyar bátorság mindennapi kenyér kell, hogy legyen, s ezért szükség, hogy bátrak legyenek a gyermekek, az aszszonyok, az öregek, a tudósok, a költők, mert ez a nemzet annyit ér, amennyi elszántság járja át az égés?, nemzetet. Végül mindazért, amit elmondottam, & magyar nemzetnek a végső erőfeszítések népének kell lennie. Lehet kényelmesen csinálni a hivatalt, a szórakozást s lehet kényelmesen írni a könyvet, festeni a képet, építeni a házat, csinálni az utat, kínálni az árut—de* nem lehet kényelmesen megvivni a. kézitusát. Ehhez minden erőnkre szükségünk von. Itt valóban többet kell felmutatni annál, ami egyáltalában lehetséges. Magyarnak 'Lenni annyit Istent, mint lehetetlen, feladatok elé, á'l Ini és azt mégj.s megoldani. 10
