Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-10-01 / 8-9. szám
lQ7Z október-november,, ITT-OTT‘í. évfolyam. 8/Q szám Kányádi Sándor* LAKODALMAS Ünnepi csizmámon elvásott a oatkó, talpa is kilyukadt, szára sem igen jó. De azért csak járom, járom ezt a táncot. Ha nem tudod járni* hallgass'. Egy nóta van* lakodalmas. Megvénült már a menyasszony, kitetszik a csontja is már, feltörte a tenyeremet a csioeje, olyan hitvány. De azért csak járom, járom ezt a táncot. Ha nem tudod járni* hallgass! Egy nóta van* lakodalmas. Annyi bánat a szivemen, kétrét hajlott az egeken. Ha még egyet hajlott volna, szivem kettéhasadt volna. De azért csak járom, járom ezt a táncot. Ha nem tudod járni* hallgass! Egy nóta van* lakodalmas. Temető kapuja sarkig ki van nyitva, de nem megyek én oda, nem, nem, nem oda, nem megyek be én oda. Hanem inkább járom, járom ezt a táncot. Vásson el a csizmám térdig! Kivárom a nóta végit. Kolozsvár
