Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-09-01 / 7. szám

hölgyek ijedten abbahagyták a .társalgást és dermedten összenéztek. Akkor nem vette észre ezt. Nem is viszonozták a köszöntését. Ek­kora neveletlenségj s még az idősebbek prédikálnak a fiataloknak az illemrőls Később az órájára nézett, délután öt óra volt. Már értett mindent. Ugyanezt a tekintetet látta a benzinkutas arcán is, amikor este hat óra körül jó éjszakát kivánt, de már nem csodálkozott. Sy­­birinek volt humorérzéke, sokat derültek ezeken az időzavarokon. Kibillenve az időből, mint Shakespeare Hamletje. Coliin azt vette észre, hogy a fájdalom már nem égeti annyira, mint még néhány órával ezetőtt is. És Sybill emléke? Egyre csak tisztul, világosodik és szépül. Erre a nőre haragudni sem lehet, sut­togta befelé csak úgy hangtalanul önmagának. Egyszer nagyon haragu­dott rá, valósággal gyűlölte, de az már nagyon régen volt. Ma. már csak szeretni tudja, még az emlékét is. Lassan indulni készült. Kiitta a Keleti Szerelem utolsó csepp­­jeit és a^kabátjáért nyúlt. — Jó utat, uram, és csak nyugodtan vezess. Nagyon csúszósak az utak -- mondta a japán fiú és valamiféle szeretettel vagy szimpátiával az arcán intett búcsút Coliinnak. -- Gyere máskor is. Nem akarta mondani, hogy azért vigyázzak, mert túl sokat ittam, gondolta Coliin. Igazán tapintatos fiú. Kilépett a teaházból. A hóesés elállt. Az egész környék tiszta fehér volt, ameddig ellátott. Kellemes téli éjszaka. Sybill azt mon­daná: jaj, de szeretem ezt az időt. Talán a tópartra is kimennének most, oda a Gun Club-hoz, ahol már többször voltak. Beült a^kocsiba és inditott. Talán még hálás is lehet Sybillnek, ötlött a fejébe a gondolat. Eltűnt búcsú nélkül, kiküszöbölve ezzel a^kinos magyarázkodásokat. Felesleges is lett volna, mindketten ir­tóztak ezektől a jelenetektől. Sybill különben is a bucsuzás művésze volt. Egy pillanat alatt búcsúzott minden elváláskor, időt sem hagy­va arra, hogy köszönésen és csókon kivül akármi más is szóba kerül­hessen. Elindította a kocsit. Már a forró zuhanyra gondolt, ami kelle­mesen fogja végigperzselni a bőrét — szerelem helyett. Elmosolyo­dott és ügyesen siklott át egy sárga lámpa alatt. Az utcák teljesen kihaltak, mintha csak egyedül élne ebben a városban. Egyedül, de Sybille! önmagában, mert Sybill megmaradt benne, mint egy tündöklő istennő-szobor, és most már ott is marad — talán örökké. Valahol egy sziréna hangja verte fel az éjszaka csendjét. Coliin arcán egy könnycsepp gördült végig, és a kormánykerékre esett. Columbus, Ohio (Pályázatra) AKARTAD-E? A napok füzér láncán szokott imák egyforma dadogása morzsolgatja az éveket, pár gyöngy közülök széttört, pár elkopott, sok elveszett a reggelből dél, a délből este lett. Mire volt az egész? Akartad-e? Senki sem kérdezett. Kutas Erzsébet Rosemont, Pa. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom