Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-01-01 / 1. szám
volna vele ugyan mint emigráció. de nem is veszitettek volna semmi kézzelfoghatót, legfennebb egy lépéssel közelebb kerültek volna ahhoz a nagyonis szükséges, épületes belátáshoz, hogy a második világháborút is elvesztettük, A magam részéről ezt áldásosnak vennémt az illúziókból való ébredés, a valóságra-eszmélés katarzisa nélkül soha nem ocsúdhatunk fel leveretesünkből, A magyarországiak ezt ma már tudják. Tanuljuk meg mi is. Záróban még egy pár pontot. Tessék elgondolkozni rajtuk. Először gondolkozni. aztán _ reagálni 1 Lapunk az ellenvéleménynek is biztosit helyet. 1) A magyar népnek, nemzetnek kétségtelenül életbevágó érdeke, hogy diplomáciai, nemzetközi kereskedelmi helyzete javuljon. Ehhez azonban szükséges, hogy úgy a^valódi, mintha kényszer-ellentéteit rendezze Magyarország. Az emigráció nem tesz jó szolgálatot a magyarságnak, ha a magyar kormány minden ilyenirányú puhatolódzását meg próbálja hiusitani. így értetendő az a bizonyos "minimum lojalitás" is, amiről nemrégen annyi felháborodott szó folyt| akinek volt füle, hallotta. (Elvégre nem lehet mindent kiszpello'lni. uraim!) Tény: Románia megkapta Amerikától a Most Favored Nation státust, s mint halljuk, komoly export tervei vannak az USAba. Ez ellen persze tiltakozik a magyar emigráció, ahelyett, hogy azon volna, hogy ugyanezt kiverekedje saját szülőhazájának (esetleg bizonyos vizumengedmények fejében, mondjukj de hogy is lehetne a jelen pillanatban, adva a magatartásunkat, enyhülést várni?). Persze, Ceau^escunak csak a Szovjetuniótól kell tartania, nem a román emigrációtól, mely nem agitál ellene, sót , , ,. 2) Az amerikai külügyminisztérium emberségesebben Ítél, mint emigrációnk. "Minket közeiről érint," Írja Baker, "hogy minden ilyen végső £fina'l?7 cselekmény szolgálja az általános jóakarat tárgyát. mint viszályt és helyet kell foglalnia a körülményekben, amelyet valamilyen javulás megfelelően jelöl meg és természetesen haladás a mi Magyarországhoz való viszonyunkba" (nem vagyok képes angolra visszafordítani, de kb. érthető). Úgy látszik, a Magyarországgal szemben fennálló feszültség fenntartása (fokozása?!) ma már csak az illető emigráns-politikusoknak az érdeke. Ellenük szavaz az Egyesült Államok kormánya egész külpolitikájával, a magyar kormány csendes, de következetesen a nagyobb mozgásszabadság felé haladó politikájával, valamint az összmagyarság legfőbb érdeke (a "csendes többségé," akit ezek az urak egyszerűen ignorálnak). Ideje volna, hogy rádöbbenjenek arra, amit az otthoni magyarok--Kádár Jánost beleértve?--56 óta nagyon jól tudnak: nem jön soha a nyugati tündérkirályfi, hogy nyeregbe kapja az érte epedező szerelmesét s kiragadja a szőrös óriás karjaiból—és hogy minden olyan hűhó, mély ezt a tényt figyelmen kívül hagyja, csak ront a helyzetünkön. Csak mi segíthetünk önmagunkon s egymáson! 3) Végülis egy kérdés minden egyes emigráns "politikushoz." Meg kell már végre kérdeznem, ha^nem is volna szabad egyébként elhangzania: KISAPÁM, HA TE VAGY KÁDÁR JÁNOS HELYÉBEN, TE HOGYAN CSINÁLNÁD JOBBAN? Portland, Oregon 23
