Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-06-01 / 6. szám
I PIPAP ÜSTNÉL A Magyar Szabadságharcos Szövetség USA áorilisi angolnyelvü bulletinje, The Fight for Freedom szerint a Coordinating^Committee for Hungarian Organizations in North America április 9-ikén megtartotta tavaszi gyűlését Nyujorkban. Az összejövetelen több beszámoló hangzott el, köztük Dr. Pogány Andrásnak, azM.Sz.Sz. elnökének helyzetjelentése az Egyesült Államok jelenlegi külpolitikájáról. A tájékoztatóból megtudjuk, hogy Dr. Pogány András beszédében többek közt kifejtette a magyar emigráció aggályait Nixon elnök oekingi és moszkvai utjával kapcsolatban, méltatta az amerikai álláspontot az Euróoai Biztonsági Értekezlet kérdésében, s kérte a kormányt, hosszabbitsa meg a Radio Free Eurooe és a Radio Liberty anyagi támogatását a jun. 30.-i határidőn túlra. Ezek a pontok, noha igen fontosak, nincsenek közvetlenül a külföldi magyarság hatáskörében, s igy nem képezik különösebb vita tárgyát sorainkban. Ajn egészen más lapra tartoznak a Fight for Freedom következő mondatai? "Dr. Pogány also discussed the increasing efforts of /the7 Hungarian Communist Government in the United States in order /sic7 to discredit American-Hungarians prominent in public life arid 7to7 infiltrate Hungarian churches, associations and other cultural, educational and political organizations. He oointed out that the opening of Hungarian consulates in New York and_Cleveland would greatly enhance the successful operation of the /sic7 well trained and highly skilled propagandish /sip/ and agents of the Hungarian regime suDported by Soviet bayonetts /sic7." Aszerint, kit tartunk prominens amerikai-magyarnak, lehet, hogy Pogány András első megállapitása--legalábbis részben—helytálló, bár tény, hogy a magyarországi sajtó támadásai az otthon újabban emigrációs "személyiségeknek" titulált egyének ellen általában enyhült. Viszont a klivlandi és nyujorki konzulátusok felállításának összmagyar szemoontból oozitiv jelentősége is volna (ha más nem, kereskedelmi fontosságuk nagy lenne, az esetleges kémeket bizzuk csak az amerikai hatóságokra!). Látva a jugoszláv, lengyel és főleg a román diplomáciának igen komoly sikereit itt az utóbbi időben, én legalábbis rendkívül szégyenletesnek tartanám, ha Magyarország hasonló próbálkozásait pont a külföldi magyarság torpedózná meg. Minden esetre a kérdés komolyabb megtárgyalást érdemel, s nem volna szabad ilyen huszárosán elintézni, egy-két szovjet-ellenes kitétellel. Ellenben ami a többit, a magyar egyházak, társulatok, kultur-, művelődési és politikai szervezetek kommunista "infiltrálását" illeti;^ Pogány András nem tett ezzel a szuggesztiójával jó szolgálatot a külföldi magyarságnak. Mert a konkrét, esetről-esetre kimutatott bizonyitékok nélküli általánositás nem más mint szuggesztió és csak azt eredményezheti, hogy az amugyis paranoiás külföldi magyarság ott is ellenséget Iát majd, ahol nincsen--vörös rókát minden zöld bokorban. Az ilyen szuggesztiókkal pedig többet ártunk önmagunknak mint a magyarországi kormány minden emigráció-ellenes erőfeszítése. Budapestnek, ha még az volna is a szándéka, nincs módjában megosztani, egymás ellen hangolni a külföldi magyarokat. Erre csak maga a külföldi magyarság képes. S valóban, az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a lassan kiélesedő ellentéteket pont azok okozzák akik^az emigráció összetartásának szükségességét a legjobban hangoztatják. Csodálom, hogy nem vették még észre. 5
