Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-06-01 / 6. szám
1972 junius 5. évfolyam, 6. szám S2FTSZÓRÓDÁS UTÁN Ady Endre emlékének Évezredes dicsőség szent hegyének fennsíkjain a Fátum feketéllett . . . Vihar dudáján szól egy rontó ének: roskadt kajámban megromlott az élet s vad kánkánt járt a megkergült Akol . . . Évszázados bűnök méreg-virágos lejtője hívta a megbomlott nyájat: vakon rohant, a lejtő boszorkányos törvénye vitte, s vitték átok-szárnyak a szörnyű száj jelszóródás felé . . . Álpásztorok dicsőséget daloltak, kicsiny tilinkók részegen süvöltve, dicsérve délibábot, himes holdat, megjósolták, hogy most a magyar földre leszáll az álmok arany-korszaka . . .-- Nagy átkok zúgtak, fájdalmak jajongtak a te Kassandra-szájú furulyádon . . « Utolsó nagy prófétája fajodnak halotti torra készitgetted vádlón: Mivel a Véget látnod adatott . . . Együtt futottál végzetes fajoddal bűnök lejtőjén őrült látomással, a végtelent betöltve bősz jajoddal . . .-- Aztán megálltál dacos torpanással: hagytad, hadd menjen végzete felé . . . Hadúr engedte: szétszóródott néoe . . . Te még hitetlenségből, fájdalomból fekete máglyát dacoltál az égre, igy szóródtunk szét a közös Ákolból e Mózes-oszloo máglyás fényinél . . . Kis próféták meglooták hősi máglyád: s kis rémségek rozséit gyújtogatva bagolytorokkal a halált kiáltják . . .-- Pedig nézz szét: a szétszórtak csapatja bárhogy adódik, életet akar'. Négy égi tájon szenvedés-ugarba vetettük ömlő könnyeink vetését: tél közepén kezdünk tavaszi dalba s úgy várjuk a vetésünk kikelését, mert aratás kell: élni akarunk' 3
