Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-05-01 / 5. szám
serege"). Ezért nehéz Ady-verseket mondani, a hallgatóknak átadni. Rendkívül nehéz a hangulatot megteremteni vagy kilesni. Egyszer magamban Ady-verseket olvastam. A szomszéd szobában két intelligens no beszélgetett. Átkiáltottams "Ide hallgassatok' Ezt a szépséget meg kell osszam veletek." Mikor az olvasást befejeztem,„két csodálkozó szempár nézett rám. Egy kicsit bolondnak néztek. Ok a pletyka, én a mélységek világából jöttem. Persze, hogy nem találkoztunk. Ady-verseket nemcsak mondani, de illusztrálni is nehéz. Utánozni pedig lehetetlen. Mindkét módon giccs születik. Móra Ferenc azt mondta, hogy 5 majdnem lirai költő lett. Azért nem lett az, mert Ady ötven évre megölte a magyar lirát. Szabó Lőrinc pedig nem olvasott Adyt, mert egyetlen költeménye egy hónapra terméketlenné tette. Ezért félnek az újabb költők Adytól; ezért próbálják elavulttá minősítenií A költő és a költemény kiválasztásának tehát a hallgatók szelleme, érzelmi és hangulatvilágához kell alkalmazkodni. Mélységekben járni kétélű fegyver. A versmondó vagy érzékeltetni tudja a mélységet és akkor a művészet nivóján lépked (ez nem mindig rajta múlik), vagy nem^tudja és akkor fellengősnek, sőt nagyképünek^tünik. Olyan érzést^válthat ki, mint abombasztos, páthoszos "szavaló." Már régen tanitják a színjátszás elemi iskolájában is, hogy verset csak mondani, elmondani szabad, "szavalni" soha. Az érzést természetesen nem lehet kihagyni. A legerősebb hangsúlyozás is megengedett, sőt szükséges is lehet, ha valóban átélt. De a hangreszkettetés tilos. A versmondónak egész leikével benne kell élnie a versben, a költő érzéseiben. Ezért a verset az az előadó, aki ad valamicskét a szerepére, sohase olvassa. A szavak papiron való követése csökkenti az átérzés mélységét és a vers hatását. Kis, baráti körben lehet versolvasással szórakozni, de az emelvényre könyvet ne vigyen senki, soha. Az átélés töretlen folyása a megszakításokkal kárt szenved még akkor is, amikor a versmondó a könyvbe csak bele-bele pislant. Könyvet se tartson a kezében, mert ezzel azt az érzést kelti, hogy bizonytalan, belesülhet a versbe. A hallgatók biztonság-érzését és ezzel az együttjátszás művészetét megrontja. A versmondásból közönséges játék lett, a vers, a tündér, elrepült. Kedves olvasóm, te most azt mondod, hogy ne nagyképüsködjek. Honnan tudom, hogy nem sülök bele? Egyszerű5 A versmondónak legelemibb udvariassági kötelessége, hogy tudja a verset. De ne csak azeszével tudja. Ez semmi' A versnek a száj, agarat és a gége beszélő izmaiban is készen kell lenni. Mint a magasugrónak szellemében és izmaiban^készen kell, hogy legyen a teljesitmény. Az értelem adja az élményt és az izmok mondják a verset. Nagy baj, ha azzal kell törődni, hogyis kezdődik a következő sor. Ez eltereli a figyelmet és sekélyiti az élményt. Bizonyára előfordult már veled, kedves olvasó, hogy egy régen veled élő dalt, szöveget vagy verset mondtál hangosan. Közben elkalandoztál ^és ^egyszercsak azt vetted észre, hogy a dalból négy szakaszt elénekeltél észrevétlenül. ^Eszed egész máshol járt, csak az izmaid énekeltek. Autót vezettél és rémülten eszméltél, hogy arra 'á tiz mérföldre, amit éppen megtettél, nem emlékezel. Egyedül izmaid és a rutinod vezették a kocsit. Az izmok jobban emlékeztek, mint az agy. így kell készen^lennia versmondónak is. így bizonyosan nem sül bele. Hacsak az élményt valami meg nem zavarja. Értelmed felől izmaid működése szenved ilyenkor kárt. Kivülről hangos beszéd hallik, valaki zajosan feláll és kimegy, valaki horkol, karjait is emelgetve ásit, orrát fújva trombitál.^ Ezek megszakíthatják az értelemben az élményt, ezzel az izmok emlékezését is. A zaj, a mozgás, ha érzékeny vagy, megzavarhat. Szorongásra hajlamos versmondó ezért válasszon ki egy 10
