Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-04-01 / 4. szám

mentsvár. Sir a lant, szárnyal az ének, a nagyságos fejedelem hüsé* ges vitézeit siratja, aki hazája határán megállott, gyilkosokkal meg­csatázott . . . Fehér Julia hazavárja minden este vacsorára . . . Ne várd, Julis ... Ne várd, Julis .... Egy tizenhetedik század­beli, kolozsvári énekeskonyvből életrekel a virágének, amit később betyárok kedveltek meg és éjjeli tüzeik mellett énekeltek; Lovamat kötöttem piros almafához .... ■ . # # # Hűvös estébe léptem ki, amikor másodszor is megnéztem az előa­dást, ezúttal a newyorki református egyház előadótermében. A kis­lányom megfogta a karomat; —Apu, olyan szép magyarnak lenni. Szálljón a köszönet meleg szava Püski Sándorhoz ezért a megrázó, művészi és magyar élményért, hogy barátaival meghivta ezt a három nagy, magyar művészt, akik végiglátogatják a magyar végeket Ameriká­ban és Kanadában. 6,. aki hajdani könyvkiadó vállalatával Sinka Ist­ván balladáit tette le a magyarság asztalára, most utánunk hozta az örök magyar balladát Amerikába. A Földédesanyám magyar örökségünk­nek olyan ékes gyöngyszeme, amihez fogható-erre.a földrészre-,;még s’oha nem vetődött el. Midland Park, N.J. A FOLYONDÁR VALLOMÁSA Ha elmondanád százszor, ha drótok feszülő sinjein gördülő szavakba öntenéd, levelek százával üzennéd, Akkor is újra kérdeném.' és tán akkor sem érteném. hogy úgy szeretsz . . . ahogy én! Hiszen azt nem is lehet . . . és Te sem értheted folyondár lelkemet, mely átfen és belőled él. De mig ráborulok életedre kinzó, ölelő megszépüiésnek Belőled, de csak TSERTED élek, De Te is tudod, hogy mezitelen, fázó elmúlás lennél nélkülem. És én tudom, csak pusztulhatok Tenélküled én nem is vagyok! Kutas Erzsébet Rosemont, Pa. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom