Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-04-01 / 4. szám
Hegyi Zoltán: A CLAYTON-I GÓBÉ Valahol az Óperenciás tengeren, vagy tán még Melbörnön is túl, van egy kis mezőváros: Clayton-nak hivják. Öreg, udvarhelyi székely, Barkó Ábel bácsi nevezte igy el még suttyó gyerek korában,: vagy Harminc esztendővel ezelőtt, mikor szépséges falujából: Agyagfalváról idáig jutott vándorlásában. Nem volt ott még akkor semmi más, csak lucskos juh-legelő, maroknyi kunyhó-csoport, csatakos sárrét, olyan, mint valaha Agyagfalván, száz esztendővel ezelőtt. Itt telepedett hát meg Barkó Ábel bácsi s uj agyagfalvi tanyáját angolosan Clayton-nak nevezte el. Ma is igy hivják. De Ábel bácsi angol tudása még ma se igen több annál az egy-két szónál, ami ennyi idő alatt ráragadt. Az idevalósi szótárak pedig ma is Clayton névvel jelölik az uj székely Agyagfalvát. Ábel bácsi Claytonban is agyagfalvi maradt. Nem ragadt az idegen szó gyönyörűséges, jóízű magyar nyelvéhez, amire mindig is oly büszke volt a jó öreg. Megtartotta magyarságát az idegenben is és mindenütt csak magyarul beszélt. Inkább a környékbeli "külföldiek" tanulják meg az ő nyelvét, ha. érteni akarnak vele'. Itt is csak ugyanazt csinálta, mint otthon: szántott-vetett, puliszkán élt. Juhokat tartott, melyek a nedves legelőn csak úgy tanyáztak-legeltek, mintha az erdélyi hegyoldalakon sütkéreznének. Mert hegyek is voltak, ha nem is oly közel, mint Agyagfalván. Igaz, kopárak, életnélküliek, olcsó gazzal itt-ott tarkítva. Egyszer aztán elfogtaa honvágy aclaytoni góbét is. A dandenongi hegyek távol kéklő körvonalai egyszeriben megelevenedtek, egyre közelebb-közelebb férkőztek s már-már a Hargitához kezdtek hasonlítani . . . s egyszer csak ott látta maga előtt a vadregényes erdélyi hegyeket, a szálas fenyőket, a medve-látogatta málnabokrokat, az éretlen gyümölcsü vackorfákat, a hegyoldalban illatozó szederbokrokat, tövükben susogó borvizes patakokkal . . ..' Hallotta a juhászok tilinkóját,hallotta pulikutyájának örvendező csaholását .... Érezni kezdte a fenyoillatot; a szeder és málnabokrok párolgása egybekeveredett az ózonnal .... Most újra ott sütkérezett a melengető napfényben, mely viharvert arcát simogatta. 0, de sokszor érezte már ezt Barkó Ábel! De sohasem telt még arra, hogy hazalátogasson. Most aztán nagyot gondolt, mert a honvágy mégiscsak kínozta. Haza kell mennie, megnézni hajdani portáját, még ha talán őt magát el is felejtették. Hadd ölthesse fel még egyszer a székely harisnyát, a lajbit, a kucsmát. Csak egészen rövid ideig. Csak épp, hogy felpróbálja .... Végigtekintett ausztrál farmer-nadrágján.- Fázni kezdett. Széfyell'te» hogy maskarában jár, pedig ez illik, egy brit illetőségű armerhez, ki nem ekével szánt, hanem traktorral, nem ökörfogatot hajt, hanem Chevrolet trakkot. . . . Hazamegy hát széjjelnézni a régi, szegényes portán. Januári ^hőség van itt, zuzmarásoka fák ott. Sortban indult el a claytoni állomásról, harisnyában., kucsmában szállott ki az agyagfalvi indóháznál .... Még érezte magán a dzsettr.epülő lukszus-szagát, mely most, lám, összekeveredett a pöfögő, -hegyi vicinális kőszinfüstös bűzével. S ez a bűz olyan megnyugtatóan felséges lett!! Mint ahogyan az akácillat is felségesebb minden drága Coty-parfőmnél! Ott állt hát most újra az agyagfalvi rokonok, testvérek között. Még didergett egy kicsit, mig be nem vezették a befütött "tiszta 16
