Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-04-01 / 4. szám
1^72 április 5. évfolyam, 4, szám EGÍ HAJDANI TEMPLOMRA Nádfödeles oajxa, sár-alkotmány lehetett, méffis szentegyháznak ékesen neveztetett# áldott áhítatra, magapa fogadta a kis gyülekezetét. Taposott jobbágyok, német elől szököttek, török sarcát s íny lök, "e szent helyre feljöttek," becskorban, mezítláb, szomjuhózva itták próféták mit hirdettek. Testben szakadozva, szabadulva gályákról, szólt hatalmas szóval toprongyos prédikátor# gátakat sodort már válaszul a zsoltár, zúgták mint erős tábor. Idáiff looódzott, itt talált lakozásra napnyugati Kálvin tilalmas tanítása; kert alatt toportyán, harsant égő portán tatár ló vonítása. Dűlt itt nőre átok oápás álnok urakra, Antikrisztus-nyája pilises tar papokra, aranyozott, fényes, bálványos-tömjénes palota-templomokra. Mi más ^hajlék volt e í puszta néfry fal, tapasztott, tojáshéj, akárki melyet földbe taposhat, hadak tengerében rut sajka, törékeny, tárgya minden gonosznak. Mé^is megtartódat benne becsűid, magyarság, ország lappangott itt, mikor nem vala ország; ő árváit Isten vezérelvén hitben, lett Bástya és Bátorság. Két vad pogány melyet zúzott-facsart mint sajtó, nép dacolhatott itt, zsidók jaját sóhajtó, helvét tant citáló, magára találó, térdet-fejet nem hajtó. Csanádi Imre 3
