Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-01-01 / 1. szám
más ország vagy eilógták az időt Becsben és közben a kvóták beteltek, idejöttek. Aztán rendes ember siet el innen, mert exisztenciát^akar teremteni magának és családjának. A legtöbbjének, akit itt látsz, büdös a munka. A magyarázat logikusnak hangzott. —Sokan vannak olyanok is, akiknek folyamatban van a^kivándorlásuk Ausztráliába vagy Kanadába. Az életminimumot egyelőre biztosítja a hatóság.--Szép. —Persze, ho^y szép. De kétélű dolog. Megszokják a semmittevést és majd elvárják, hogy az állam tartsa el őket. Az állomáson megváltottam a jegyemet.^--Tíz perc múlva jön a vonatod. A címemet tudod. írj. Aztán Londonban találkozunk. —Igen—, mondtam bizonytalanul. A ködöt figyeltem, ami piszkosszürkén, ellenségesen ereszkedett a tájra. Los Angeles ZUHOG A PÖRÖLY Cseng az üllő, zuhog a pöröly, feszül az izom, szorul az ökö'1, tömör acéltömb testébe vájnak, sistergő szikrák sercegve szállnak. Verejték-gyöngyök, bősz akarás puhítják, verik az izzó vasat, alkotják éposszá az égi zenét, mely dicsér kitartást, örök reményt. Alakot ölt az izzó anyag a nehéz ütések súlya alatt, nyugtalan kisért az emberi agy, szüntelen sajog, újat kutat. Elnézem e görcsös erőlködést, elemek harcát, az örök észt, mely sokszor téved, teremt kint, bájt, megállni nem tud s nem is szabad. Előre bátran, ha üt is a sors, diadal felett nem ülni a tort. Kemény az élet, sulykold tovább, építsd az élet diadalát í Boldog, ki kutat uj utakat, délcegen állva a szent Nap alatt, ki uj igét hirdet s fennen dalol, kit hol szapul, hol dicsér az ember-akol . . . Cseng az üllő, zuhog a pöröly, feszül az izom, szorul az ököl, uj hitek kisértnek, uj dallamok, vergődve zokognak uj holnapok. u. Gyetván I. Alpár Csikágó 12 I
