Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1970-01-01 / 3-4. szám
paszkodni valamiféle népnevelői pulpitusra. Önképzőkör! Melyik irodalmi morál szabja azt meg, hogy 18 éves korban le kell állnia az iréi érzületű önképzésnek és a levelezést a családi és üzleti életre korlátozni? Nem szivesen hozok példát az otthoni, mai kiadványokból, de most éppen ez passzol. Ott is van "Uj írás«" Előfordul, hogy 40 évesen jelentkezik valaki, és nem holt-biztos, hogy a főszerkesztő elküldi, "menj kisfiam te csak szépen játszani, ne zavard a bácsikat és légy jó kisfiú!" Pedig lehet, hogy éppen olyasmit hozott be, amit^senki sem ért, hiába magyarázzák meg a következő oldalon. (Vagy éppen olyat, amit rögtön megért mindenki, ami manapság nem kimondottan előny.) A főszerkesztő esetleg némelyiknél azt is tudja, hogy legalább 50 levél fog visszaütni rá, sőt az is lehet, hogy éppen azt akarta, felrázni a KÖZÖNY ellen. Alig veszem észre, hogy tiszteletlen prókátorságomnak még nincs vége, de Főszerkesztő Ur türelmének már esetleg igen. De még hadd tegyem hozzá, hogy az ITT-OTT mellett még nem leszünk egoisták, legfeljebb néha különcködünk, ha elkalandozunk történelmi múltúnk fehér foltjain. Vagy tótágast állunk, mert szembe akarunk nézni ezzel a fejetetejére állitott világgal. El fogjuk olvasni ezek mellett a magas röptű irodalmi párbeszédeket is, de könyörgöm, ne kelljen a szokásos alternatívák újabb változatain töprengenünk, hogy az irodalom él-e a nemzetért, vagy a nemzet az irodalomért?! Végülis az ITT-OTT célkitűzéseihez, a Keletről hangzó vádaknak is: nemzetet, anyanyelvet, hagyományokat szeretni, tisztelni és ápolni még nem bűn, nem is nacionalizmus, sem sovinizmus. Es ha egymást keressük, még nem jelenti azt, hogy az uj hazában nem tudtunk beleilleszkedni a környezetbe, nem tudtuk megtanulni a nyelvet, vagy hogy hátrafelé tekintgettink! Főszerkesztő Urnák, olvasóknak és levelezőknek szeretetteljes tiszteletem, baráti üdvözletem— New York Csapó Béla Kedves magyar Testvéreim! Az ITT-OTT október-novemberi, összevont számát ma kaptam meg, azt az utolsó betűig átolvastam és egy korábbi elhatározásom szerint is, hozzáfogtam jelen levelem megírásához. 1) Előszöris köszönöm a részünkre küldött példányokat, melyek mindannyiunk kedvenc olvasmányai közé tartoznak. 2) Már nem éppen fiatalnak mondható korunkban (lélekben azok vagyunk!) testet-lelket üditő olvasmány az ITT-OTT. Olyan mint egy tiszta, pollució-mentes forrásból meritett pohár viz, ami ebben az elszennyeződött világban orvosságként hat a fáradó lelkeknek. 3) A Magyar Találkozón nagy reményekkel ültem be a meghirdetett konferenciára, remélvén, hogy a három nap legértékesebb délutánján fogok részt venni, de sajnos csalódtam, mert nem azok voltak jelen, akiket vártam. Ez részben előnyös is volt abból a szempontból, hogy ifjabbik generációnk /nem lévén ott/ nem ábrándult ki még jobban az öregekből, vizet-prédikáló és bort-ivó hipokriták társaságából. Lelki megnyugvásomat azért valahogy elősegítette a Ludányi András, Csomay György és még egy pár fiatalember jelenléte és hangja. Szerény véleményem szerint az ilyen konferenciákra a harmincon felülieket csak hallgatóságnak, de nem vitapartnernek vagy előadónak ke'1'1 beengedni, igy tanulhatnának valami keveset a mai fiatalságtól. Különösen elkelne ez a kioktatás az emigrációs prob-4 3
