Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)

1970-01-01 / 3-4. szám

az, hogy a hirtelen beszélőket lelassítsam és gondolkodóba ejtsem— s ez nem is annyira a sajtó, mint önmaguk érdeke.

Legelószöris szeretnék egy döbbenetes hirt közölni mindenkivel, mint bennfentes» nincs összeesküvés a sajtó berkeiben! Tudom, ez sokaknak óriási csalódás, de a tény elvitathatatlan. Nem is^lehetne, a következő okokból» minden újság, rádió- és feneviziósállomás konkurál a szomszédjaival, melyeknek száma óriási. Vagyis, lévén államformánk kapitalista, mindegyik azon van, hogy mennél több pénzt keressen. Ez létkérdés, független az elvektől. Pénzt pedig úgy keres, hogy hirdet és példányszámokat ad el. A példányszámokat pedig én, a kisember, veszem meg. Es én csakis akkor veszek meg egy újságot, hallgatok vagy nézek egy hirprogramot, ha tudom, hogy az megbízható. Illetve, a legmegbizhatóbbat, a legfrissebbet és a legalaposabbat keresem. Úgyszintén a hirdetők. Márpedig, ha összeesküvés lenne, akkor nem lenne se leg-ezebb vagy leg-azabb, hanem az egyik lenne tizenkilenc, a másik pedig egy hiján húsz. Vagyis—elvektől és Isten tanításától függetlenül—

csupán hideg és praktikus okokból kifolyólag—, nem lehet összeesküvés. Egymás torkának esünk, és mindegyik sajtótermék azon van, hogy megbizhatóbb, frissebb és alaposabb hireket közöljön, mint ellenfele, illetve szomszédja.

Most pedig az elvek, illetve Isten tanitása a sajtónak:

Előszöris a sajtó egy szabad ország polgárainak szeme, szája és füle. Nemcsak alkotmány-adta joga, hanem kutyakötelessége, hogy a polgárok érdekeire vigyázzon és értesitse, felvilágosítsa őket a bennüket érintő eseményekről. A sajtó az, amely féltve őrzi a nép erkölcsi és anyagi kincseit, legyen az a kincs az egyéni vagy a közszabadság, a levegő minősége, közlekedési eszközeink kapacitása, képviselőink magatartása avagy pedig életformánk bármely más megnyilvánulása; és ugyancsak a sajtó az, amely félelem nélkül hivja fel a polgárság figyelmét a fentiek ellen irányuló támadásokra, veszélyekre, lett légyen bárki is a támadó vagy a törvény megszegője. Továbbá szintén a sajtó az, amely az ósdit, az elavultat pellengérre ál'litja s a változás szükségességét világossá teszi. Hogy a közvéleményt ne is emlitsem, melynek a sajtó a szócsöve. Lásd a vietnámi háború pro és kontra felszól'lalásait a SAJTÓBAN. Vagy azt is lehetne mondani, hogy a sajtó a társadalomnak, a világnak a tükre. Különösen a TV. Mást, mint a bele vetitett képet, visszatükrözni nem tud, bárhogyan is akarná ezt másként Hófehérke mostohája.

Másodszor pedig a hirek. Röviden: hir mindaz, ami a rendszerestől, a megszokottól eltérő. Ami érdekes. Az, hogy egy kutya megharap egy embert, szóra sem érdemes, mig ha az ember harapja meg a kutyát, az okvetlen említésre méltó. Ha a repülőgép menetrendszerűen ideér, az nem hir. * De ha elviszik--a pilóta akarata ellenére--Kubába, azt a sajtó megemlíti. Pláne, ha a hadügyminiszter is az utasok között van. Az, hogy ma valaki Pestről NY-ig repül, nem mese tárgya. Viszont ha az illető tizennégy évvel ezelőtt jött át az andaui hídon, Michener ur és a világ rendkívülinek találta. Vagyis, a mérce: mennyire tér el egy esemény a szokottól, és hány embert érint, befolyásol? Mennél jobban eltér és mennél többet érint, annál fontosabb a hir.

Harmadszor a sajtó tagjainak mibenlétét ajánlom megfontolásra. Kik ők? Egyszerűen szakemberek. Éppúgy szakemberek mint az orvos, az ügyvéd, az autószerelő és az asztalos. Szigorú követelményeknek kell eleget tennie, mielőtt Írása vagy szava napvilágot lát. Munkaadója megköveteli, nemcsak, hogy kiváló iskolai vég29