Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1970-01-01 / 3-4. szám
(Éppen Lórincze mutatott rá arra, hogy mennyire romlik a nyelvünk külföldön. Nemcsak az ékezetek hulltak le már, nemcsak az idegen szavak tolakodtak be ezrével, nemcsak a beszédünk éneklő, vagy orrhangu, vagy zöngés és hehezetes ott, ahol kristálytisztán kellene csengeniük a mássalhangzóknak—elkopott az igéink kifejező ereje is, összezsugorodott a nyelvtanunk. A délamerikai kiadványokban csakúgy hemzseg a latinizmus, az accusativus-cum-infinitivok, a gerundiumos szerkezetek. Eszakamerikában már úgyszólván teljesen elveszett a magyar szórend roppant gazdagsága és fordulatossága. Németországban mind jobban hódit a germánizmus. De hasonló a helyzet minden külföldi országban . . . ) Ezek a gondok, aggodalmak és problémák késztették a külföldi magyar tanárokat arra, hogy a hazai nyelvészekhez forduljanak segítségért. A kezdeményezés tehát nem "Kádáréktól" indult ki, hanem külföldön sarjadt s Kodály közvetítette át hazafelé, mielőtt meghalt volna. S végül Váci és Lórincze magyar öntudata és szívós munkája hozta létre a debreceni konferenciát. (Vess a tűzre, hadd melegedjünk . . . ) Magyarország ma Ugyanúgy szovjet elnyomás alatt van, mint ezelőtt. S a külföldi magyar sajtónak éberen kell figyelnie, hogy hol és miben bántják a magyar nép érdekeit. De ugyanakkor kulturális téren némi lélegzethez engedték jutni a magyarságot s ezt nekünk minden erőnkkel ki kell használnunk. A mi esetünkben, akik az ifjúság nevelésével foglalkozunk, ez kétszeresen fontos. Autentikus magyar élményt mi itt külföldön nem tudunk adni. A lélek formálásához elengedhetetlenül szükséges a fizikai hazával és az otthoni magyarsággal való találkozás. Az állandó lemorzsolódás igy is elcsüggesztene, ha nem volna fanatikus hit bennünk. Hiszen hét-nyolc évig nevelsz egy Ígéretesnek induló fiatal lelket, akiben gyönyörűen bontakozik a magyarság—s megvillan egy germán lány szoknyája Hamburgban, oda a nyolc év. Épül, fejlődik egy fiatal magyar nő valahol az Usa keleti partvidékén s a sors elindít egy ir fiút New Englandból} egy ölelés egy homályos diáktanyán s újból döngve becsapódott egy kapu, meg nem születhető magyar gyermekek előtt. Az otthonról kicsempészett kommunista propagandánál én sokkal jobban féltem fiataljainkat az itteni egyetemek légkörétől. Az otthoni csempészárut könnyen el tudjuk szigetelni, ártatlanná tenni. De mit csinálsz Herbert Marcuseval? Mit csinálsz a marxista, leninista, maoista, trockijista tanárok ezreivel? Az anarchistákkal? Mit csinálsz azzal az önszuggeszciós, poszt-atomháborus, nihilista révülettel, melyben a fiatalság legnagyobb része él? Mit csinálsz azzal az okádék pornográfia-hadjárattal, mely ma elöntötte a nyugati világot, mint a dekadencia utolsó és legsilányabb fázisa? Mit csinálsz az LSD-vel, a kábítószerekkel és a 'lélekkábitó zenével? Hogyan tömjük be testeinkkel a nemzedéki hézagot, ha mindkét oldalról állandóan mélyebbre vájják? Hogyan magyarázzuk meg fiainknak, hogy a billiós tömegben gyártott papirvirágok, a borzalmas elektromos gitár s az ének-sámánok köré gyűlt százezres kocsiparkok a materializmus legriasztóbb mélysége, a mega-technológia őrjöngő diadala? Hogyan értessük meg velük, hogy hiába lázadnak a materializmus ellen, ha lázadásuk totemisztikája a materializmus legsivárabb formáit szolgálja? Hogyan ássuk ki a halott Istent Dachau, Hirosima és Vorkuta alól, hogyan vegyük az ölünkbe, hogy elvihessük 5t egy csöndes erdei tisztásra, hogy újból találkozhassék az Ember és Ó? 16
