Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1971-09-01 / 11. szám
indultam tovább, mikor látom, hogy ugyanaz a néni visszamegy a ládához, s beleszámol 320 forintot. A csodálkozó arckifejezésemre, olyan lesütött szemű, szégyenkező, de azért nevető szemmel csak annyit suttogott? "Elég lesz két hét is arra, hogy a fiaink meggyógyítsák a hazát." November 2.-át irtunk. A Keleti pályaudvar mellett nagy stráfkocsi állt magasra rakva krumplival. A kocsi mögött pesti asszonyok kosárral, szatyorral alkarjukon, csöndben beszélgetve vártak sorjukra. A kocsin már őszülő parasztbácsi nagy szenes lapáttal rakta a krumplit a kosarakba, harcsa bajuszával, úgy nézett ki, mint egy kalapos rozmár, mert persze a kalap az nem csak, hogy a fején volt, de úgy a szemére huzva, hogy csak a csizmáját láthatta. Szépen, tempósan folyt a krumpli osztás, semmi szokatlan nem lett volna a képben, svalahogy mégis olyan ünnepélyes hangulat ült az arcokon. Aztán rájöttünk, hogy ingyen osztja a bácsi a krumplit. Nem volt szokatlan eset. Százával álltak a pesti egyetemek, korházak udvarain, s az utcák sarkain a hozzá hasonló kocsik, mégis erre a bácsira nagyon élesen emlékszem, mert éppen amikor melléértünk, akkor szólította meg az öreget a Hétfői iirlap riportere: "Nem sajnálja a bajtárs ingyen szétosztani azt a szép burgonyát?" A bácsi még befejezi a megkezdett kosarat, aztán egy átvágott fél krumplit lepiszkál a lapátjáról, majd egy milliméterrel feljebb csúsztatja a kalapját, s egy pillantást dob a^ kérdezőre. Aztán, a maga lassan forgó nyelvén azt mond ja: " Ingyen? Én? Nem úgy van a. burgonyáért Hazát veszek." Aztán odahuzza a következő kosarat, s kalapját visszacsusztatva a szemére folytatja a lapátolást. Stamford, Conn. L. Béla KI TUDJA HÁNYSZOR SZÜLETTEM . . . Lehet,.hogy ezeréves vagyok, lehet, hogy sokkal több. Ki tudja hányszor születtem s ki, hányszor őrködött a bölcsöm fölött. Télen a virággal, lombbal mindég meghalok. De újra jön a nyár.s vele uj virágok, uj dalok. Ebben az örök keringésben, amit égi hatalom a világra titokként hagyott, egyszer bölcsőben, egyszer ravatalon, de mindég ott vagyok. Csighy Sándor Mozaik kockák. A Szerző kiadása, 1959 (New Orleans, Louisiana)
