Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1971-09-01 / 11. szám
telezni az oroszokat. Nem vártunk többet 5 percnél. A klinika oldaláról egy rövidnadrágos fiú sétált a túloldalra kényelmesen, zsebre dugott kézzel. Nem lehetett több 15 évesnél. Bement az egyik házba. Pár perc múlva kijött. Bement a következőbe, onnan is kijött. A harmadik, vagy negyedikben, az utolsóban, a Mária utca sarkán tovább maradt. Egyszer csak egy orosz katona jön ki a házból körülszemlélve, óvatosan. Int a többieknek és azok is lassan kisorjáznak. Géppuskával, önműködő puskákkal, rádióval vannak felszerelve. A kis rövidnadrágos meg többször kijön és bemegy. Látszik, hogy ellenőrzi, hogy mindenik orosz ki jött-e a házból. Azután egyszer csak, még mindig az oroszok között, szájába dugja a két ujját és élesen füttyent. Egy pillanat alatt kb. 50 srác nő ki az aszfaltból. Mindenik kezében egyszerű katonapuska. Az oroszok lába elé az aszfaltba eresztenek egy sorozatot. A rövidnadrágos meg tábornokká magasodva, orditva parancsolja az oroszoknak, hogy mindent tegyenek a földre és tartsák fel a kezüket. Azok engedelmeskednek. Sorba állitják őket és bekisérik a laktanyába. Mi a lelkesedéstől könnyezve rohantunk ki, hogy megtudjuk a részleteket. A rövidnadrágos volt az egyetlen, aki folyékonyan beszélt oroszul. A gyerek (tábornokká én léptettem elő) megkérdezte az oroszokat, hogy hová igyekeznek. "Megmondhatjátok bátran. En csak sétálok itt,—mondta—lát játok beszélem a nyelvetek. Veletek, közületek való vagyok." Azt mondták, hogy felderitő utón vannak, a laktanyát keresik. "Gyertek én megmutatom az utat"---bizonykodott a gyerek. Meg is tartotta az Ígéretét. A laktanyát még belülről is megmutatta! a foglyoknak. Az én kis rövidnadrágos hősöm nem sokat törődött a kockázattal. A történetből nyilvánvaló veszélyek mellett az oroszok hallhatták volna a lövöldözést is, sőt láthatták volna a tank jelenetet is. Csoda, hogy nem látták. Ezekre az én kis névtelenem bizonyosan nem is gondolt. Kötelességtudóbb, lelkesebb és bátrabb volt annáli A tankról az derült ki, hogy egyike volt azoknak, amelyekkel Maiétert küldték a Killian laktanya lefegyverzésére és amelyekkel átállt a szabadság oldalára. Ez a kis történet parányi epizód a nagyobbak és megrázóbbak sorában. Tudom, hogy vannak nősebbek is. Mégis én nemcsak akkor, de most is-—amige sorokat irom---reszketek a meghatottságtól és a büszkeségtől. Most jutott eszembe, hogy a kis Írásomhoz még valami hozzátartozik! Ami a betört ablakokat illeti; Az oroszok Budapestről való távozási utáni napon üvegező munkások jelentek meg a klinikán. Egy nap alatt beüvegeztek minden ablakot. Ami azelőtt hetekig tartott, most egy nap alatt kész lett. Csodálatos volt'. Megkérdeztem az egyik munkást; "Mondja; hogy csinálták ezt?" Azt válaszolta, hogy "Uram. Ami azelőtt sohase volt, ez most ami klinikánk isi Sokat fog még csodálkozni, hogy mi lesz itt, ha véglegesen győzünk." Philadelphia, Pa. 13
