Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1970-10-01 / 1-2. szám
Örök vadászmezőkre vágyunk Merengve, veletek , Föld és faj ékei indiánok S -- talán -- testvéretek. Tien San, Rocky oldalában Sirón ölelkezünk, Mi voltunk a legszebb ösfenyves Mely zölden üdvözült. Dr. Szálkái Béla, 19^7 (D.N, kérésére) Simon Lajosi FIAMNAK. . . Sátort bontott az éj, megszámlálhatatlan csillagragyogással. Kóborló szellő meglegyinti rózsás arcod, lebicsakló szemhéjad fedelét. Már a lezárt szemhéjak belső felületén az álom festi a tündérvilágod hátterét. Piros karikák rózsaszinü mezőben, zenét hallasz--a távoli csillagok zenéjét—, ami elaltat. Valahonnan a kép hátteréből cifraszinü pillangó száll kiterjesztett szárnyakkal feléd. Álmodban mosoly jelenik meg szád szögletén. Kivül vagy mindenen, mert az álom véd, elringat. Fogja a kezed az őrangyalod, most már biztossá válsz, kóborolsz ismeretlen vidékeken, szines tájak gyepszőnyegén. Olykor röpülsz, könnyűvé válsz, zuhansz is, de meg nem ütöd magad. Szellő szárnya terül el alattad s kinyujtózkodo'l, hogy utána az izmok feszültsége engedjen. Ez az állapot a teljes feloldás állapota. Festi a képet, kiszinezi a képzeleted, mert az agyad ekkor is működik, részben engedelmeskedik is. Képzelő világod rejtekéből újabb képek jönnek--szinte filmszerűen—, uj látképekkel gazdagodsz. ^Felbontod a képeket, kiragadsz részeket, hogy azokat újabb képekké^alkosd. Izgat—mint egy keresztrejtvény—, vájjon mi sül ki belőle. Aztán észre se veszed, becsap a kép csak azért, hogy uj területre csaljon, uj ismeretlen emberek közé. Most már félsz az ismeretlen tájon, nem vagy biztos az emberek között sem. Szived félelemérzéssel telitődik, szorongsz, felizgat a kép. Ekkor már nincs erőd, nincs akaratod, már fogva vagy. Az álom dobál, beletörődsz, uj utakra vezet. Az álom foglya vagy5 Kicsi fiam, hidd el, hogy az álom valóság. Ez az élet, aminek ösvényén apád hányszor, de hányszor véresre verte térdét.1 Aztán ha elbukott, hát fölállt, mert a horizont rózsaszínjén zöld fényt festett--a remény szinét--az élet. Csalóka álmunk, csalóka élet! Néked még hazudnak az álmok, tudnod sem szabad, hogy ezen ölelkező élet-álmunk csak csalóka szivárvány. Csillaggal hintett lepkeszárny csak e'laltatásunkra jó, feledésre a kapott seb után. Kicsi fiam, álmodat ne zavarja a csúf világ ezernyi drótsövénye, akadálya se. Szállj, repülja csillagok közt, lepkékkel kergetozz. Hogy álom-e a valóság, vagy valóság az álom, majd megtudod az első alkalommal, ha a falnak verődik szőke kis fejed. Nem véd apád sem, mert ezen álmon az élet tanit. Szijostorral sújt, balzsamot, gyógyirt a sebre magadnak kell készitened. Drót-akadályokon álmod tarka pillangói sem tudnak átszállni, mert az élet törvénye, hogy kirajzolt körödből szabadulni nem tudsz. Hogy szines-e az álom, az élet?—igái, de fekete szin dominál legtöbbet benne. 25
