Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1971-05-01 / 7-8. szám
Ezeket a gondolatokat tisztázni, mélyebb felismeréseket^ kiegészíteni, rendszerezni, továbbadható, továbbfe.ijeszthető, éJLő ideológiává alakítani—ez jelenleg legfőbb, legszentebb teendőnk; erre vagyunk leginkább hivatva ebben az órában. A magyar nemzeten belül egyedül nekünk, szórványbelieknek van meg a lehetőségünk arra, hogy e kérdéskörrel nyiltan, minden megkötöttség nélkül foglalkozzunk; az otthoniak rabok lettek újra, a leninista dogma, a kommunizmus államvallásának rabjai. De szabadok nem vagyunk mi sem: szabadságunkat korlátozza a környezetünk, a minket kiegyenlítő, a semmiféle külömbséget meg nem tűrő amerikai politikum, amely^nem nemzeti, hanem annál veszélyesebben kozmopolita. Nekünk tehát az ideológia fejlesztésén kivül e^y másik, különleges feladatunk is van: a magyar ideológián alapuló, magyar nemzeti élet jogának, gyakorlati szabadságának a kivivása itt és most, ebben a környezetben is. ^Ennek pedig egyetlen módja egy olyan intézménynek a létesítése, mely a magyar ideológiának fejlesztője, hordozója és továbbadója, a szélesebb társadalom és az állam által biztosított lehetőségeken, kereteken belül, olyan polgári jogok alapján,mint például az alkotmány által garantált vallásszabadságnak a joga. Eljött az ideje annak, hogy ráébredjünk: a magyar létjogokért mindenütt meg kell küzdeni, nem csak a Kárpátmedencében' Petőfi kérdése hozzánk is szól: Rabok legyünk, vagy szabadok? Rabjai legyünk ennek az Amerikának, ahová egyikünk sem azzal a szándékkal jött, hogy magyarságát feladja, de ahol erre kényszerítve vagyunk? Rabjai legyünk ennek a környezetnek, ami elrabolja tőlünk múltúnkat és jövőnket, gyermekeinket, akik szemünk láttára tűnnek el ennek az országnak az embertengerében? Rabok legyünk, Csikágó rabjai, vagy szabadok, magyarok, itt is? Testvéreim, itt az idő: válasszatok'. Ha március eszméjének élünk, ha március egységében kezet fogunk, hatalmas dolgokat művelhetünk ismét, még ha kevesen vagyunk is. Legyen Csikágó az a hely, ahol a magyar szövetséget ismét felújítjuk. Legyen Csikágó az a hely, ahonnan ez a szellem, március 15-ike igazi szelleme, szétsugározza fényét a többi szórványaink felé. Alakítsatok itt egy igazi, egységes, nemzeti korporációt, amelynek minden csikágói magyar magyarságánál fogva tagja, egy csikágói magyar hitközséget, aminek keretén belül eltűnnek soraitokból a külömbségek, ami magyarságtokban ápol, mely gyermekeiteket gyámolitja, magyarrá neveli, s mely megadja egész életükre hovatartozásukat. Válasszatok magatoknak egy magyar bírót, olyant, akit tisztelni, követni és támogatni tudtok mindannyian jóban, rosszban, s aki közösségieket kifelé is reprezentálni tudja, összpontosítsátok és fokozzátok a magyar adakozást, a magyar munkát, gazdagítsátok az itteni magyar közösségtek anyagiakban és lelkiekben, áldozzatok, dolgozzatok, izzadjatok érte, hogy épüljön, gyarapodjon, hogy Csikágó állandó jellegű magyar település lehessen, még egy büszke név a magyar helységnévtárban. Tanuljatok meg magyarul élni, gondolkodni, cselekedni és fejlődni itt, ezen a poszton is, ahol álltok--ezzel tehettek a legtöbbet az egész magyarságért* Már hallom is a kérdést: mi lesz ezalatt a Hazával? Mi lesz Trianonnal, a szovjet elnyomással? Testvéreim, az igazság az, hogy ezekkel a kérdésekkel is sokkal hatásosabban foglalkozhat egy erős, életképes, gazdag nemzeti szétszórtság, mint egy szétforgácsolt, tiszavirág-éltü, politikai emigráció. Aki mer a jövőbe tekinteni, aki mer a jövőnek élni akkor is, ha tudja, nem láthatja meg soha munkája gyümölcsét, aki a legszerényebben meghajtja fejét Isten előtt és jókedvvel vállalja az emberi sorsot, az szivében nem csüggedhet el soha: felszántja, beveti a neki osztott földecskét akkor 9