Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1971-05-01 / 7-8. szám
pártok, el a felekezeti különbségek, s egy emberként mozdul meg a Nemzet, egy eszmétől hevítve, 1848 március 15-ikén--és ez a parányi nép egységességében hatalmassá válik egy múló pillanatra, s villámcsapásként tönkreveri Európa egyik legfegyelmezettebb, legerősebb zsoldos hadseregét. Mi volt ez az eszme, amely ezt a csodát művelni volt képes?^ Nem a demokrácia, nem is a polgári republikánizmus, nem is csupán '.a német-ellenesség--hanem a nemzeti öntudatnak, a nemzeti eszmének kinyilatkoztatásszerü, hirtelen betörése a magyar lélekbe. Ehhez a tüneményhez hasonlót azelőtt nem ismer a világtörténelem. Nemzeti érzés, nemzeti mozgalmak voltak korábban másutt is, ^nálunk is, de ilyen, egy egész nemzetnek a lélekből-eredő megmozdilása^még nem volt sohasem. Először 1848 márciusában, a magyar népben válik a nemzeti érzés eszmévé és tömegmozgalommá, egyedül itt találhatók meg azok a történelmi előfeltételek, melyek a korszerű nemzetiességet megteremthetik. Mert mig azelőtt, másutt, puszta reakció marad a nemzeti érzés, nálunk hatalmas, benső, átformáló-erőként nyilvánul meg ekkor, alkotó pozitívummá válik, mely óriási kihatással van először a szomszédnépekre, azután pedig az egész világra. Minket levertek, de az eszme továbbél: elragadja egész Középeurópát és innen tér jed szerteszét . A mi márciusunkat követő 30 esztendőben alakul ki a nemzeti Románia, Szerbia, Albánia, Bulgária, ekkor születik meg az igazi lengyel nacionalizmus; megkezdődnek a politikai, nemzeti mozgalmak a Baltikumban és finn testvéreinknél; betör a nemzeti gondolat Törökországba és kialakul az ukránok nemzeti álma. De Nyugaton is: Garibaldiék, Kossuthot követve, mostmár nemcsak társadalmi forradalmat vívnak, nemcsak az idegen hatalmak ellen küzdenek, hanem az egységes, nemzeti Olaszországért. S bár ez már egészen merész leegyszerűsítése a dolgoknak talán, mégis megkockáztatom a kérdést: vajon lett volna-e Bismarck, ha nincsen Kossuth? Lett volna-e Wilsonnak 14 pontja? Masaryknak Csehszlovákiája? Mussolininek birodalma? Vajon megszülethetett volna-e az "ein Volk, ein Reich" gondolata valaha, ha mi nem vagyunk? Az emberi történelem lelki mozgatóereinek forrásait megállapítani lehetetlen; de annyi bizonyos, hogy mindehhez volt valami közünk. A sors iróniája, hogy azért az eszméért, mely elsősorban rajtunk keresztül adódott a világnak, mi szenvedtünk meg legjobban. Egy országot, népet sem sújtott akkora csapással a továbbfejlődése, elfajulása, mint éppen a miénket. Keserű ez, nagyon keserű, de talán igy kellett ennek lennie: talán igy. tisztul meg bennünk március eszmálye, ami 48-ban elragadott s ami azóta is bennünk él, dé amit mi, magunk is csak most kezdünk igazán megérteni. A nemzeti eszme, ami még tőlünk teljes tisztaságában indult hóditó útjára, a nagyhatalmak kezébe kerülve elfajult: a nemzeti eszméből a nemzet, az állam bálványositása lett, a haza- és nemzetszeretetből sovinizmus, önző, hóditó láz. Ennek az elfajult nacionalizmusnak a fertőzésétől sajnos mi sem voltunk mentesek; mi is nagyhatalmi politikát kezdtünk űzni, ha szerényen is, a Kiegyezés után, s ebbe a betegségbe estünk újra a második világháború előtt és alatt, bár addigra—Isten lássa lelkünket—egyebet nemigen tehettünk. Mégis^jellemző talán, hogy minálunk a nacionalizmus legradikálisabb, háborús formájában, a magyar nemzetiszocializmusban is, még mindig közelebb vagyunk bizonyos tekintetben 48 szelleméhez, mint fegyvertársaink: Szálasi ideológiájában jócskán jut hely az un. "konnacionalizmus" gondolatának, mely, ha nem is egészen híven, alapjában véve mégiscsak a 48-as nemzeti eszme más nemzetekre való érvényességének az elismerését jelentette. 6
