Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1971-03-01 / 5-6. szám
berfáklyára, JAN PALACKRA és magyar társára, LAUER SÁNDORRA, vagy a múlt hónapban letartóztatott otthoni lelkészekre, akik azért^kerültek börtönbe, mert engedély nélkül az evangéliumra oktatták a munkásfiatalokat. Amig ezek a fiatalok börtönt is vállalva igénylik az evangélium igazságait, addig nem beszélhetünk, legalábbis a vasfüggöny mögött nem beszélhetünk a fiatalság hitetlenségéről. A Csongrádmegyei Hírlapból (1970 nov. 15) olvashatjuk, hogy 788 KISz tagból csak 21-et sikerült az ateisták klubjába beszervezni. ^De sorolhatnám tucatjával a hasonló példákat. És nézz körül Tiborkám, mire képes a diaszpórában élő öntudatos zsidóság. Amikor Leningrádban közülük kettőt halálraítéltek, az egész világon^mindenütt kivonultak az utcára. A világ közvéleményét tudták mozgósítani, s az eredmény a két halálraítélt megmentése volt. Az erdélyi magyarságnál nam nagyobb létszámú kétmilliónyi zsidóság kétezer év után megalapítja Izráelt és védeni képes minden túlerő ellen. ^Ha bennünk e hitnek és öntudatnak csak töredéke volna, 25 évi száműzetés, után nem kellene vitáznunk,helyes volt-e Debrecenbe hazazarándokolni, s a szabad ellenzék szerepe helyett az egyoldalú dialógust, vagy kompromisszumot keresni. "Egyéni kimenekülésünknek"—írod"semmi köze a magyarsághoz.^ Köze csak akkor lesz, ha teljesítjük kötelességünket a magyar néppel szemben." Ezek után megállapítod: 1) Teljesen egyedül vagyunk, 2) Senkitől semmit nem remélhetünk, miután a két amerikai párt "egy hajszálnyi reményt sem nyújt az európai status quo megváltoztatására sem rövid, sem hosszútávon," 3) egyetlen reményünket saját népünk fejlődésében látod csak. Lépésről lépésre nagyobb karéjt hasítani a kenyérből és a szabadságból. Ezután megdöbbentő figyelmeztetésként hozzáteszed: "Jó volna már észrevenni azt a reneszánszot, ami Magyarországon néhány téren megindult. Ennek egyik oka"—írod—"hogy friss népi, paraszti erők kerültek a magyar élet vérkeringésébe." Amennyire hibás és önáltatás a túlzott remény megcsillogtatása, olyan hibának tartom, ha a valóságnál is reménytelenebb helyzetet festünk a jövőnk elé. 1) A csehszlovákiai, lengyel események után is láthatjuk: csak annyira vagyunk egyedül, mint minden más nép a világon. Minden népnek magának kell barátokat szereznie a világban. 56 után a magyar nép több barátot szerzett, mint bármikor történelme folyamán. Egyik francia közvéleménykutató intézet szerint pl. Franciaországban a múltban közkedvelt románokat is megelőzve mint legrokonszenvesebb nép mi állunk az első helyen. Aki közülünk ismeretlen távoli országokba utazik, mindenütt érezheti a magyarság iránt érzett fokozott rokonszenvet. 2) Jövőnk nem az amerikai pártok kampány-programjától függ. Különösen nem hosszútávon. Pesszimizmusodat Amalrik szovjet történész Nyugatra kicsempészett könyvével szeretném megcáfolni, aki az orwelli esztendőre, 198É-re jósolja a szovjet birodalom nemzetiségi államaira való szétbomlását. Amalrik szerint az utolsó évtizedben szuperhatalommá nőtt Kina nyomására Moszkva nem bírja megtartani keleteurópai hódításait. Ugyanezt jósolja Gyilasz, a nyugati újságíróknak tett interjújában. De ezeknél a jóslatoknál is döntőbb a szovjet értelmiség erjedése, világhírű íróinak üzenete a szabad világhoz. 5k a börtönt is vállalva megírják az igazságot, BUKOVSZKIJ orosz iró egy kicsempészett hangszalagon ezt üzeni: "A félelemnek köszönheti a rendszer fennmaradását. Legnagyobb erőfeszítéseinket éppen ezért a félelem elleni küzdelem igényli, s ebben a legfontosabb a személyi példaadás." Végsőfokon a szabadság erői győzedel-8