Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)

1971-03-01 / 5-6. szám

irtunk "hazaárulásról", csupán 56 eszméinek kijátszásáról" s "az emigráció elárulásáról." így minősítette a résztvevők és nyilatko­zók egy részét Bodrogi,akik a "politikamentesség" hangoztatása mel­lett 25 év óta a legsúlyosabb politikai lépést tették azzal, hogy elfogadták nint rendezőt a párt irányítása alatt álló Magyarok Világ­­szövetségét; és éppen a szovjet megszállás negyedszázados évforduló - ján jelentek meg hivatalos vendégként Debrecenben és Budapesten. Talán észre sem vetted,Tiborom, milyen elfogultság volt^feltéte­lezned, hogy minden otthoni magyarban hazaárulót látunk és minden szellemi embert "kádáréknak" minősítünk. A Nemzetőr karácsonyi számában már válaszoltam erre, idézvén a "Költők otthon", "Magyar valóság", "Könyvszemle", "Dunavölgyi posta" rovatainkat, a külföl­dön járt magyar Írókról és yművészekről irt cikkeinken kivül a nem­rég amerikai körúton járt ÁDÁM JENŐ zenetörténészről irt elismerő Írásainkat. De éppen a mottóul idézett "mértéknél" különbséget kell tennünk magán, vagy nemzetközi meghívásoknak eleget tevő, vagy az otthoni kormányzat részéről hivatalosan kiküldött személyek kö­zött. Magam részéről becsülöm benned azt a töretlen hűséget és bi­zalmat, amelyet LŐRINCZE LAJOS nyelvész iránt érzel. ^Az ő tiszta szándékában a Nemzetőr sem kételkedett. Arról, hogy őt a rendszer csaléteknek használta ki, nem tehet. De, könyörgöm, lásd be, hogy itt nem Lőrincze-ügyről van szói Olyan barátodat idézem, aki nyel­vész, pedagógus és régi cserkésztiszt is. GÁCSÉR IMRE a napokban megküldött, mértéktartó cikkében többek között ezeket Írja: "Nem is a szándékában volt a hiba, hanem abban, hogy a kommunista rend­szer, mint mindent, ami Magyarországon történik, sőt annak szándé­kát is meghamisítja. A magyar nyelvért való törődésből propaganda eszközt farag maginak." Gondolj arra, milyen szeretettel fogadta az amerikai magyarság minden rétege a Lőrincze előtt ott járt Ádám Jenőt. Ahol Lőrinczével szemben tartózkodtak, az sem Lőrincze sze­mélyének szólt, hanem annak a ténynek, hogy több előadása előtt nyíltan bejelentette: a Magyarok Világszövetsége megbízásából jött ki. __ Közben a Magyar Hírekben kompromittáló nyilatkozatok és beszá­molók jelentek meg. Addig tehát, mig Lőrincze becsületét és jóhi­szeműségét véded, nincs elvi külömbség álláspontjaink között. "Más a helyzet"—irja^Gácsér is—"az anyanyelvi konferencia külföldi résztvevőivel. ők szabadok. Ezt a rendszer is jól tudja. Ezért teremtett Debrecenben olyan atmoszférát, mintha szabadság volna Ma­gyarországon. Szabadon fejthették ki véleményüket, ha akarták. Különben is többen a külföldi résztvevők közül már eleve elhatároz­ták magukat a feltétel nélküli együttműködésre a rendszerrel . . . Azt tették a külföldi résztvevők—tisztelet a kivételnek—amit az otthonélők kényszerből tesznek,de amit szabad földön élő magyar nem tehet meg a nemzet iránti hűségének megsértése nélkül." így tehát abban nem tudok veled egyetérteni, hogy a külföldi résztvevőket és magát a debreceni konferenciát véded, sőt dicsérőleg hozod fel,hogy­annak otthoni és kinti megszervezésében nagy számban cserkészvezetők vettek részt. Szeretném, ha azonos mértékkel mérnél. Egyrészt tiltakozol, hogy Argentínában ne legyen a cserkészetből"nyilas vagy urigyerekek gyü­lekezete," másrészt jóhiszemű vagy a Magyarok Világszövetségével szemben, amelynek hivatása a kommunizmus propagálása az emigráció felé. A cserkészetet—bármilven nemes cél érdekében—ilyen intéz­ménnyel összekapcsolni a legnagyobb veszélyt rejti önmagában. Most nem^a lauszerkesztő, hanem a cserkészesküt letett két gyermek apja aggodalmát tárom fel neked. Fiam elsősorban a cserkészetnek köszön­heti magyarságtudatát és azt a tényt, hogy ma a Burg Kastl iskola tanulója. A cserkészeten keresztül tudatosodott benne szülei sorsa és magyarságfogalma. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom