Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1970-02-01 / 3. szám

DULCE ET DECORUM EST PRO PATRIA MORI

A WILLIAM PENN néven ismert egykori magyar biztositó ^társaság értesítőjéből vesszük át a következő szomorú gyászjelentést.

Borsay Péter Sámuel, született 19^5 február 17-ikén, Budapesten, hősi halált halt 1969 május 31-én Vietnámban. Csak_ néhány sors csak 24 esztendős s mégis mennyi könny és mennyi fájdalom.

Péter önként jelentkezett. Nem hitt háborúbans emberi szenvedésben, de esküjét mindhalálig komolyan vette. Amikor 1965-ben amerikai polgár lett, megesküdött, hogy ha kell, életét is adja azért az országért, amely kitárta karját annyi vándor előtt, az ő családja előtt is. Hiszen nem is olyan régen, egy zászlószentelési ünnepélyen szavalta anyai nagyanyja, Iváncson Józsefné versét;

Idegen országnak idegen zászlaja,

Szivem a háláját előtted lerója.

Mert az az ország amelynek szine vagy Sok hazáját vesztett embert befogad.

Nekem is otthont, kenyeret adott;

Ennek az országnak én adósa vagyok,

Ezért a zászlóért én, ha kell, meghalok.

Azért halok meg, mert magyar vagyok.

Mert magyarnak lenni, az kötelez arra,

Hogy becsülettel beáíljak a sorba.

Ne legyen az élet nekem akkor drága,

Hogyha ez az ország tőlem ezt kivánja.

Péter 1966-ban szerezte meg diplomáját a West Virginia Állami Egyetemen, ahol édesapja a klasszikus nyelvek professzora.

A következő, évben ugyanott mesteri fokozatot kapott és mint . tanársegéd tanitott. Mesteri fokozata elnyerése után még egy évig tanitott szónoklattant, retorikát. 1967 december ’27-én elvette Peggy Anderson-t, akivel együtt járt az egyetemre.

1968 október 1-én vonult be mint önkéntes, 1969 április 9“én érkezett Vietnámba, aho'1 a Légi Huszárságnál szolgált. Springdale-en prédikált először. Egyetemi évei alatt szinte minden vasárnap szolgált, magyar és amerikai egyházakban. Három évig volt a Magyar Egyházkerület Ifjúsági Közösségének • elnöke. Mint szónok egy egész szekrényre való dijat és kitüntetést nyert.

1969 junius 9-én temettük el teljes katonai pompával.* A szertartást magyar részről Nt. Dr. Tóth Kálmán, Lorain-i lelkipásztor, keresztelő lelkésze végezte. A hatalmas, 500 lelkes gyülekezet azt az éneket énekelte, amelyet Péter az utolsó tábori istentiszteleten énekelt. Megírta szüleinek, hogy milyen lelki megnyugvással énekelte, hogy "Hitemet Krisztusra épitem, üreá bizom magamat... Krisztus az én sziklám, Ki másra épiteném életemet..."

Amikor utoljára volt otthon, arra kérte édesapját, hogy ha meghalna, a családi házzal szemben lévő öreg temetőbe temessék el. Ott van hát eltemetve. Ott énekelték az egybegyült

19

í