Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1970-02-01 / 3. szám

sikerül-- ami a legvalószinüb'D-- akkor a gyerek beolvad lete­lepedési hazájában és elvesziti magyarságát. Tehát a szétszórt-sági egyén a magyarságát úgy látja mint egy kulturális, nyelvi és érzelmi pluszt amit szüleitől örökölt, és ami amerikai (délamerkikai, ausztrál, stb) létét színeseb­bé, értelmesebbé és szebbé teszi. Ö nem kell szétválassza ameri­kai és magyar létét. Azért nem találja a megkülönböztetést fontosnak, mert a magyarságát nem köti egy földrajzi tájhoz, egy volt államformához és egy volt társadalmi rendszerhez. A szétszórtsági magyar nincs a múlt, nincs a mai Magyaror­szághoz kötve— csak az örök Magyarsághoz. így a szétszórt­sági magyar, ha kérdezik, mi a nemzetisége, nem kell tétováz­zon; azt mondja, amerikai, délamerikai, vagy ausztrál. De ezzel csak annyit mondott, hogy az illető állam politikai­­gazdasági-társadalmi rendjéhez tartozik. A szétszórtsági magyarnak akkor miből áll a magyarsága? HITÉBŐL!! Higyjétek el, a magyarságba beleszületni könnyebb, mint a magyarságot tudatosan választani, vagy magyarnak meg­maradni. Es ez az egyik legfontosabb megkülönböztető jelleg­zetessége a szétszórtsági magyarnak— ő tudatosan választja magyarságát. Minden fiatal külföldi magyar életében eljön .az az idő, amikor döntenie kell, magyar marad-e avagy beolvad az amerikai életbe, minden vonatkozásban. A nagy kérdés előttünk tehát ez; hogyan tudjuk fiataljainkat úgy nevelni, hogy amikor választanak, úgy döntsenek, hogy ők magyarok és hogy higyjék, hogy magyarnak megmaradni érdemes. Szerintem erre a kérdésre részben intézményeinkben, szerveze­teinkben van a válasz! De nem a jelen intézményeink és szer­vezeteink jellegében. Sajnos legtöbb.intézményünk és szerve­zetünk emigráns értékrendszert szolgál-- s emiatt nem felel­nek meg a szétszórtsági magyarság szükségleteinek. A szét­szórtsági intézmények és szervezetek a jelent és a jövőt kell szolgálják, nem pedig a múltat. Azaz, nem szabad, hogy aka­dályozzák népünk beilleszkedését az amerikai életbe. Ellen­kezőleg; serkentőleg kell hatniuk, hogy magyarjaink közül mi­nél többen, minél fontosabb poziciót foglaljanak el az ameri­kai politikai, gazdasági és társadalmi komplexumban, amig hit ben és szellemben magyarok maradnak. De ezt csak akkor tudják sikeresen elérni, ha drasztikusan át alakulnák. Emigráns jellegüket le kell váltsák szétszórtsá­gival. Hogy konkrét példával éljek; vizsgáljuk csak meg a létező intézményeink közül egyet-kettőt, hogy az átalakulás szükségességét tisztábban lássuk. Vegyük példaként temploma­inkat, politikai sz_ervezeteinket és. létező magyar iskoláin­kat. .......V Előre bocsájtom,^ hogy én az emigrációs szervezeteink, intéz­ményeink tragédiáját abban látom, hogy részletekben adnak vá­laszt problémáinkra. Nem tudnak a magyarságért "integrá­lisán" küzdeni. Egyik csak a politikára fekteti a hangsúlyt, a másik csak a vallásra, a harmadik pedig csupán a gyermek­­nevelésre. Ezek a részletmegoldások azt eredményezik, hogy rengeteg szervezetünk van, rengeteg szétforgácsolt erőnk, és rengeteg alkalmunk a veszekedésre. De térjünk a konkrét pél­dákra . Kezdjük a vizsgálatot politikai szervezeteinkkel, mivel ezek 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom