Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1969-12-01 / 2. szám
"világuk s a mi világunk állapotát összehasonlítva, tapasztalatainkat kicserélve, kölcsönösen gazdagodnánk szellemi életünkben. Ő, . mennyi kérdésünk volna, s ha felelni tudnának azokra', esetleg -egész világnézetünk megváltozna. Megkérdeznénk, mi az. ő~ erkölcsi törvényeik alapja. Hangzott-e el náluk is csipkebokros isteni beszéd s volt-e nekik is kőtáblás Mózesük, hegyibeszédes és golgotás Krisztusuk. Van-e ott is igazság .. is, hamisság is, szeretet is, .1 jgyülölet is, pénzsóvár gazdag és ^alázatos koldus; van-e ott is -százféle népfaj és ezer, különböző nyelven beszélő nemzet; van-e sokféle istenimádás és ezerféle, vallás;. vah-e. törvényesített : gyil- kosság, háború és piszkos politika. Vän-e ott is betegség, öreg- ség és halál, S ha minden van. és minden ügyi van, mint a Földön,- miben látják az élet célját. Ha minden szebb és jobb ott, mint nálunk, hol rontottuk el az életünket s merre van kiút. Tudnak-e tanácsot adni? De^sajnos, egy ilyen ideális bolygóközi interjúra nincs semmi -kilátásunk: a Naprendszerünkben, mint már tudjuk, nincs intelli- gens élet s a Naprendszerünkön kivül, más naprendszerben,, ha volna is, számunkra örökre elérhetetlen távolságban van. A legközelebbi .naprendszer, az Alfa Centaurusz csak négy és fél fényévnyire van ugyan tőlünk, de ennek a távolságnak a megtétélére, oda-visSza, a mai holdrakéta 2*5.000 mérföldes szökési sebességét véve alapul,- körülbelül 230.000 esztendőre volna szükség! Ennyi idő alatt nagyon hosszúra nőne az űrhajósok szakálla, pláne,: ha még egy kis- ideig, szives -vendéglátásban részesülve, elborozgatnának a házigazdával. ' ~H A kozmofizikusok beszélnek ugyan valami trükkös lehetőségről,- hogy lényegesen meg tudják rövidíteni az ilyen intersztelláris utakat, de hát harcsak egy ezredrésznyi időt igényel is ez a látogatás, akkor is még mindig 230 esztérídőbe kerül egy forduló. Ak- kor is legalább hét emberi generáció kellene, hogy felváltsa _egy- mást s ez a terv a szűk tárviszonyok miatt még akkor sem kivitelezhető, ha az űrhajósok mellé ürhajósnők is csatlakoznának... A holdi expedició látványosságának megrendezése helyénvaló -• volt: gyönyörködhettünk, az emberi szellem csodálatos teljesítményében, megmámorosodtunk a saját dicsőségünktől s a természet titkainak közvetlen leleplezése^örökre maradandó élményt jelent számunkra. De amit nyertünk a réven, elvesztettük a vámon: nem lehet többé semmi illúziónk a Hóidon hegedülő Szent Dávidról, a gyémánt hegyeken futkározó aranyos kis manókról,, a hajladozva, lengedezve táncoló czüstszárnyu tündérekről, s ha a mai szerelmes par este suttogó falombok ^alól feltekint a Holdra.,' romantikus álomképek helyett Armstrong és társai s a kormos kráterek képe vetitődik lelki szemei, elé s inkább az elérhetetlen csillagok felé tekint, eszmé- nyibb magasságokba, . . . ^ Igaza van mégis Shoemaker professzornak, ha nem akar több lát•• ványosságot; neki egy is sok volt, nekünk, pedig egy is elég. Abból az egy látványosságból is levonhatjuk a következtetést az fogász Naprendszerre vonatkozólag: földi kapcsolat, földi Irányitás nélkül még turisták sem tudunk lenni más égitesten. Es annak a lehangoló ténynek a tudatában, .hogy az egész óriási naprendszeri birodalomban egyedül vagyunk, egy kicsit el is gondolkozhatunk: vajon nincs ennek a ténynek valami metafizikai jelentősége is? Vajon nem kellene a materiális eredmények elérése után a kövek és ló
