Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1969-12-01 / 2. szám

hagytuk, bizonyosan tudtam, hogy a baj elkerülhetetlen, a késedelmet nem hozhatjuk be: besötétedünk. Besötétedtünk szinte közvetlenül Kolozsvár előtt, s igy a városba aznapon nem juthattunk be.

Ezt morogtam-oda tehetetlen elkeseredésemben utitársamnak (aki ezt valószínűleg'éppen olyan jól tudta* mint én), mire Ferenci válasz nélkül az ut szélére hajtott. ./

... --Hóó l — szólott a lovaknak, s letette kezéből a gyeplőt s az ostort. S hogy a lovak megállották, lemászott a szekérről, a lovak fejéhez lépett, megcibálta istenesen a fülüket, s azután a maga kopaszodó fejét is megvakarta a kucsmája alatt. Majd előkotorászta pléh dohányos bukszáját, gondosan cigarettát sodort, .reágyújtott, s csak mély szippantás után szólalt meg:

—Szállást kell keressünk éccakára. 'V •

• Az egykori Zöld sapka fogadó tájékán állottunk volt meg, válásból középütt Fenes és Kolozrvár között, a nyilt országúton. Ezért "hát azt kérdeztem: *

—Nincsen valaki ösmerőse Fenesen? : b :

Mert Antal Ferenc ^föídmives ember volt ugyan, de a maga másfél holdas gazdasága mellett az esztendő megfelelő időszakaiban alkalmi-- de konjunktúra esetén- hónapokig is— fuvarossá alakult, és az évek hosszú során sokfelé jártában-keltében sok ösmerőst, cimborát Szerzett az utak mentéh. __ ..

—Volna ott kettő is— válaszolta —, de visszafelé az utón nem szeretnék menni, mert az•nem szerencsés... Hanem— tette hozzá és megint megvakarta a fejét-- itt is laknak emberek, hát megpróbáljuk itt-. ^ r r.r

Valóban, innentől kezdve a városig, a Szamos felőli oldalon az egykori szántóföldek üt menti szalagja fel volt parcellázva, a telekparcellák jó része be is volt épitve kicsi lakóházakkal és melléképületekkel vagy valamilyen megkezdett épülettel, némelyik telek csak be volt kertelve. De most minden telek kihalt, és mindert ház sötét volt. Sehol élet nem mozdult, világ nem világított. I- gaz, hogy az előttünk terpeszkedő város is ‘vaksötét volt: az elsötétités és. az éjjeli tilalom rendelkezései szigorúak. r

—Hát akkor próbáljunk-- javasoltam én is, mire Ferenc azonnal, a tapasztalat és megszokás biztonságával határozott is:

—Indulok, s a mérnök ur hajtson csak csendesen utánam.

S indult a legelső bekerített és beépült telek felé. A.kiskapu ^kilincsét megpróbálta, a deszkakerités hasadékain keresztül bekémlelt az udvarra, a nagykaput is próbálta. Aztán tovább ment a következő telekhez, majd a harmadikhoz. En hajtottam hűségesen ^u- . ‘ tána. De mindenütt halottas csend és mozdulatlanság. Es sötétség. Mind sűrűbb sötétség.

S akkor... egyszerre... egy szempillantásnyira csak, mintha valahol a közelben valami villant volna. Vagy csak a szemem káprázott? De hallom a Ferenc dörmögő hangját:

—Ott valaki jár.— Es sietve megy is már a negyedik telek fe'lé. # , • 5

—Hallói— mondja hangosan, és áll az alacsony keritésnél. Az- 'V: tán hangosabban:—Halló, testvéri

S hallom messzebbről valahonnan a választ: ;

—Cine acolo? Ki van ott?

—Utasemberek... Csak kérdezni szeretnék valamit...

Erősödő, csikorgó lépéseket hallok, s azután látok is: benn az

6